Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - SZEMLE - Celier, Léonce: A francia levéltárügy utolsó évtizede / 323–326. o.
324 SZEMLE taikat, függetlenül azoknak természetétől, Párizsban az; Archives Nationales-ba, az ország többi részein pedig a départementális levéltárakba elhelyezzék. A törvény végrehajtása még messze van a teljességtől, különben a miniszteriális levéltárak is saját hatáskörükben dönthetik el, hogy igénybe veszik-e vagy sem az iratok beszolgáltatásának a lehetőségét. De már ezeknek is nagyobb része megragadta az alkalmat, hogy megszabadulhasson a rég! iratoktól, melyek már használhatatlanná váltak napi feladatuk elvégzésénél, Párizsban a közjegyzőknek csak hatvanad része szolgáltatta be eddig az; Archivales Nationales-ba régi iratait, természetesen a nélkül, hogy a tulajdonjogról lemondott volna. Ebből kifolyólag ma már felbecsülhetetlen értékű olyan dokumentumok, — mint végrendeletek, házassági szerződések, birtokfelosztások, adásvételi szerződések —, állanak a kutatás rendelkezésére, melyek elsősorban a XVI., XVII, és XVIII. századi intézmény-, család-, erkölcs- és művészettörténetre vonatkoznak. Törvényhozói intézkedés vagy szabályrendelet hiányában a partikuláris levéltárakkal rendelkező egyes adminisztrációknál sok olyan többé-kevésbbé régi írás volt felhalmozva, melyek a mindennapi tevékenység, a folyó munka szempontjából fölöslegesekké váltak. Ilyen adminisztrációk is beszolgáltatták irataikat a levéltárakba. így került az Archives Nationales-ba a hadügyminisztérium „történeti" iratsorozata XIII, Lajostól kezdve a forradalomig; továbbá a konzulok levelei és egyéb, a XVIII— XIX. századi külkereskedelemre vonatkozó iratanyag a külügyminisztériumból; a párizsi Egyetem (Akadémia) jogi karának működésére vonatkozó régi írások; a nem közigazgatási intézmények közül az Opera és az Opera comíque levéltárai stb. A départementális levéltárakhoz jutottak csaknem mindenütt a régi kataszteri tervek és leveleskönyvek, mind fontos forrásai a gazdaság- és pénztörténet, valamint a történeti földrajz körébe vágó kérdéseknek. Az iratoknak ez a beszolgáltatása mind gyakoribbá és tömegesebbé válik azóta, amióta az 1936, július 21-én kiadott szabályrendelet az összes minisztériumoknak és közintézményeknek — kivéve azokat, melyek szervezett levéltárakkal rendelkeznek — kötelességévé teszi nemcsak azt, hogy a közigazgatás folyó munkájához fölöslegessé vált iratokat szolgáltassák be a levéltárnak, hanem azt is, hogy megengedjék a levéltárígazgatóság kiküldötteinek a levéltárakba való belépést és selejtezési és rendezési munkákban való eljárást. Szigorú büntetés terhe alatt tiltva van, hogy az említett igazgatóság előzetes vizsgálata alapján adott felhatalmazás nélkül, bármilyen természetű iratot megsemmisítsenek, Ez a rendelet, hacsak végrehajtása nem fogja követelni a levéltárnokok erősebb közreműködését és számuknak szaporítását, amire a mai francia államigazgatás természetszerűleg képtelen, a leg jobberedményekkel kecsegteti a jövő történetíróit.
