Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - SZEMLE - Vácz Elemér: A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete / 321–323. o.

322 SZEMLE gre&szust, az eredeti elgondolás értelmében, általában csak minden második esztendőben tart az egyesület, így az elmúlt év munkásságát a szakosztályi felolvasó ülések és a rendes évi közgyűlés rövid ismertetésével vázolhatjuk. A levéltári szakosztály 3 felolvasó ülést tartott: május 11-én és december 7-én az Országos Levéltárban, október 19-én pedig a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű R, T. székházában, A május íl-i felolvasó ülésen Kossányí Béla dr. országos főlevéltárnok ,,A fényképezés a levéltár szolgálatában" és Pálfy Ilona dr. országos allevéltárnok ,,A filmlevéltárak" címen tartottak értékes előadást. (Kossányí előadása folyóiratunk mostani évfolyamában lát napvilágot, Pálfy Ilonáé pedig átdolgozásban a Magyar Szemle 1938. januári számában jelent meg.) Az előadások után Kossányí Béla az ülésen résztvevőknek bemutatta az Országos Levéltár újonnan berendezett, modern fényképészeti laboratóriumát. Nagy érdeklődés mellett folyt le az október 19-í felolvasó ülés, melyen dr. Varga Endre országos levéltárnok ,,Ipari, kereskedelmi és pénzintézeti levéltárak a nyugati államokban" és dr. Orbán László a Rimamurány— Salgótarjáni Vasmű R. T, cégvezető főtitkára „A Rimamurány —Salgótarjáni Vasmű múltja és levéltára" címen olvastak fel. {Varga előadása mostani évfolyamunkban található.) A felolvasó ülésnek, az eddigi szokástól eltérően, egy nagy iparvállalat székházában való megtartása azt akarta kifejezésre juttatni, amint a szakosztály titkára, megnyitójában hangsúlyozta, hogy ,,a levéltári érdeklődés és a levéltári munka nem szorítkozhatik a közfelfogásszerűen és már régóta levéltáraknak tartott intézmények keretei közé, hogy írott történeti emlékek a jövendő történetkutaás számára nem csak azok rakáraíban halmozódnak fel. A társadalom és az egyén életét az állami és közhatósági szervek szálai mellett egyre dúsabban szövik át más kisebb-nagyobb organizmusok szálai. Ez a tendencia különösen szembeszökő a gazdasági élet területén, éppen ezért a különféle gazdasági tényezők működésének írásbeli lecsapódásából a jövendő történetkutató kétségen kívül gazdag forrásokat fakaszthat fel, A köz érdekében áll, hogy ezek a források valamikor valóban felfakaszthatók legyenek, hogy a gazdasági levéltárak történeti emlékként valóban fennmaradjanak a jövő számára." Az említett vállalat múltjának és levéltárának érdekes ismertetése után a cégvezető főtitkár bemutatta a vállalat levéltári emlékeit is. Hasonló előadások és kiszállások minden valószínűség szerint nemcsak a hallgatóság figyelmét fogják majd felhívni gazdaságtörténetünk ezen újkori és főkép legújabbkori eddig még ki nem aknázott forrásaira, hanem az egyes vállalatoknak is ösztönzést fognak adni a birtokukban levő levéltári anyag nagyobb megbecsülésére és gondosabb megőrzésére. Az ipari és kereskedelmi vállalatok levéltári anyagának megbecsülése és megőrzése szempontjából mintaszerű a bemutatott Rimamurány—Salgó-