Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Kapossy János: Kőszeghy E.: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Budapest, 1936. / 313–314. o.

314 IRODALOM gángyüjteményekböl, a különböző ötvösművészeti kiállításokról s nem utolsó sorban a ma is használatban levő egyházi felszerelésekből sok ezer műtárgy volt ismeretes, amelynek nagyrésze ismét közelebbi meghatározásra várt. Ma már nyilvánvaló, amiért Kőszeghy Elemérnek munkája kezdetén még elvi harcokat s módszeri vitákat kellett folytatnia, hogy a közvetítő és összekapcsoló, a műtárgy és levéltári adat között a helyesen megfejtett ötvös jegy lehet, s hogy következőleg az ötvösjegyek gyűjtése, kapcsolatban az emlékanyag feltárásával, amelyen található, nem „fölösleges fáradozás és meddő munka" mint azt Köszeghyvel szemben, sőt Rómer Flóris évtizedekkel korábbi sürgetésével ellentétben Míhaíik József hangsúlyozta, hanem a történeti megismerés szükségszerű útja, Kőszeghy Eleméré az érdem, hogy rálépett erre az akkor még népszerűtlen útra s a kutatás kezdetein vállalta az egyoldalúság ódiumát is. A következmények mégis őt igazolták: már „Pozsonyi ötvös jegyek" címen közrebocsátott első nagyobb gyűjtése (1911,), amely éppen Mihalík puszta levéltári adatainak adott művészettörténeti értelmet és tartalmat mintegy félszáz, névben is feloldott ötvösjegy pontos közlésével s e mesterjegyekkel ellátott műtárgyak leírásával, világosan láttatta az utat, amelyen a modernebb, módszeres feltárásnak haladnia kell s amelyen önmaga is haladni fog. így lett mai nagy műve egyfelől rendszeres összefoglalása az eddigi részletkutatás minden oly adatának, amely mesterj egyek biztos feloldását lehetővé tette, másfelöl első monumentális publikációja saját gyűjtésének és kutatásainak, De bármily gondosan és széleskörűen használja is fel az eddig feltárt anyagot — ha a helyi kutatások eredményei itt-ott el is kerülték figyelmét — s bármily szerteágazóak a saját kiegészítő levéltári kutatásai, a munka a hazai ötvösség egészének rendszeresebb feltárásához mégis csak első alapvetés, Már itt is közöl a névben is feloldottak mellett mintegy száz feloldatlan, de legalább helyileg meghatározható mesterjegyet s az előszóban sejteti, hogy gyűjtésében több száz ötvösjegy vár még feloldásra s vele a hazai ötvösség emlékanyaga behatóbb történeti megismerésre. Ehhez kell a további levéltári részletkutatásnak segédkezet nyújtani. Kapossy János.