Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Bottló Béla: Faust, O.: Súpis erbových listín zemianských. I. Archiv Mesta Bratislavy. (Címeres nemeslevelek jegyzéke). (Monumenta historica Bratislavensia. Pozsony, [1937.] / 311–312. o.

IRODALOM 311 levelek lelőhelye elsősorban a bécsi Staatsarchiv „Turcica", „Ungarn", „Ungarn Specialia", „Belgien P. A." és a „Familienakten" című gyűjteményei, majd a spanyol és belga központi levéltárak megfelelő anyaga, s már ezekből is megvilágosodik, hogy a levelek tartalma általában a magyar és a cseh ügyekre, Zápolyaíval és a törökkel való küzdelmekre és diplomáciai tárgyalásokra vonatkozik; a mellett természetesen Ferdinándnak .Mária királynővel szemben fennálló elszámolásait is tartalmazzák, Ami az V, Károly császár és Ferdinánd közötti levelezést illeti, az nagyrészben már ki van adva Gévay Antal: Urkunden und Aktenstücke zur Geschichte der Verhältnisse zwischen Österreich, Ungarn und der Pforte im 16. und 17, Jh. 1840. című munkájában, De bennünket nemcsak a levelek tartalma érdekel, hanem levéltári szempontból elsősorban a kiadásuk technikája. Ami a helyesírási módot illeti, Lacroíx is megtartotta Bauernek 1912-ben érvényesített eljárását, azaz mindenütt eredeti helyesírás szerint járt el, de más tekintetben egyes észszerű rövidítéseket hajtott végre. Nevezetesen elhagyta a rendszerint formák szerint alkalmazott megszólítást, a köszöntést, a búcsúszavakat, melyek mintáját szerző szerint amúgy is a kancellária szolgáltatta; a címzést is kihagyta, mert az is mindenkor egyöntetű volt. A pecsételés módját csak abban az esetben tüntette fel, ha a pecsét nagyon rongált állapotban maradt fenn s félő, hogy a jövőben teljesen felismerhetetlenné válik. Csak abban az esetben bocsájtkozott tartalomkrítikába, ha a levélnek egyes javításai nagyon eltértek az eredeti szövegezéstől, vagy ha az áthúzott szövegrészek oly nagy terjedelműek voltak, hogy megmagyarázásukat nem lehetett elmellőzní. A titkos számokkal írt leveleket megfejtve közölte a szerző, akinek nagy érdeme az is, — bár ez ma már általánosan tapasztalt minden komoly kiadványnál —, hogy minden levelet jegyzet kísér, mely megmagyarázza a szövegben előforduló hely- és személyneveket. Növeli a használhatóságot, hogy a szerző a tartalmilag összefüggő leveleket utalásokkal látta el s nem bízta az olvasóra a visszaemlékezést. Különben minden levelet bő regeszta előz meg, melyet a levél lelőhelyének, jellegének — eredeti-e vagy nem — egykorú regísztraturajegyeínek s esetleges kiadásának megjegyzései követnek, A kötet elején kiadott három levél még az első kötet pótlásaként jelent meg s írásuk ideje is kívül esik ennek a kötetnek időkeretein, mert az egyik 1516-, a másik 1524- s a harmadik 1526-ban keletkezett. Sajnos, a kötethez nem készült index, ez csak a II. 2, részének megjelenésével egyidejűleg fog a kutatók kezébe kerülni. Egyébként szerzőnek a magyar helynevek megfejtésénél — s ez igen sokszor nehéz feladat volt — Paulinyi Oszkár volt segítségére. Komoróczy György. Faust, O,: Súpís erbovych lístín zemíanskych, I. Archív Mesta Bratíslavy. Monumenta Hístoríca Bratíslavensia. Vydanie