Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Ila Bálint: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. IV. Bd. 1416–1437. Hermannstadt, 1937. / 305–310. o.

IRODALOM 309 mert hiszen a németség által lakott helyneveknél helyes elvekei követ és sehol sem ír Hermannstadt elé Sibiut. A német helyneveknél sehol sem tesz engedményt, még akkor sem, ha a történelmi igazság úgy kívánná is. A Mediasch helynév pl. a magyar Meggyes név szászba átvett változata s az a kötet oklevélszövegeiben ós Csánki id. munkájában is állandóan csak magyar névalakban szerepel, a helység őslakói is a magyarok voltak és a szászság itt csak későbbi eredetű, indokolt volna tehát, ha a név a kiadó saját szövegeiben is magyar alakban vétetik fel — esetleg a német alakot is hozzáírva. Gündisch azonban, bár csak későbbi történelmi fejlődést vehet alapul, mégis nemcsak regesztáiban, hanem mutatójában is mindig Mediascht ír, holott pl, az előző kötetben a kivonatokban Medíascht találunk ugyan, de a mutatóban helyesen már Meggyes-t. Nem értjük, hogy miért nem alkalmazza ugyanazt a módszert Gündisch, amikor magyar helynevekről van szó és amikor őt e helységeknek története is teljes mértékben igazolná? Ismételjük, e tévedését a kötetnek a történetkutató úgyis észreveszi, nem így azonban a laikus olvasó, aki csak a regesztákra támaszkodik, őt már könnyen félrevezethetik e tartalmi kivonatok, Az előszavában új politikai állapotokra célzó megjegyzése sem nyújt elég magyarázatot, mert hiszen a német helyneveknél a regesztákban a mai román alak még csak zárójelben sincsen megemlítve. Hangsúlyozzuk, megértjük, hogy a kötet a mai Románia területén fekvő helységek neveit mai alakjukban is közli, mást aligha tehetett volna és azt is megértenénk, ha a regeszták készítésénél fordítva járt volna el, azaz a magyar helynév mellé kötőjellel odatette volna a román nevet is, ha mindezt így cselekszi a német helynevekkel is, de így eljárásában egyoldalúság jelentkezik. Vájjon nem kifogásolná-e Gündisch, ha hasonló módszerrel készített regeszták jelennének meg, mondjuk, magyar kiadásban valamely történeti német területről, ahol a történeti német helyneveket még a mutatóban is a magyar fordításuk alatt indikálná ia szerkesztő? Igen sajnáljuk, hogy nem követte Gündisch is :az előző kötetek példáját, amelyek mind a regeszták, mind a mutató készítésénél a történeti tényeket vették alapul. Az irodalmi jegyzetek és tárgyi magyarázatok a régi közlési elvekhez híven ebben a kötetben is elmaradtak, bár a megjelenendő V. kötetben ezek már alig lesznek elmellőzhetők. Az így keletkezett hiányt, legalább is a helyneveket illetőleg, pótolja a helyneveknek, azok fekvésének a mutatóban történő pontos meghatározása. Maga a mutató jó munka, segítségével könnyen tájékozódhatunk a kötetben. Persze a tartalmi kivonatokhoz igazodva, itt is román alakban indikálja a történelmi magyar helyneveket és a magyar alakról csak utal a románra, míg a német helyneveket történelmi német nevük alatt veszi fel s a románról utal a németre, A mutató, tekintettel a korai korra, a családneveket a keresztnév alatt sorolja fel és az