Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Ila Bálint: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. IV. Bd. 1416–1437. Hermannstadt, 1937. / 305–310. o.

IRODALOM 303 átírt oklevél kiadója csak a szöveget megelőző kivonatból állapítható meg, míg a kelte elvész az etc.-ák tömkelegében, A csak átiratban fennmaradt oklevelek közlésében is hiányzik az egységes szempont alkalmazása, mert ezek egy részét kronologikus rendben adja, míg másik részét az átíró oklevél keretei között találjuk csak meg. Megjegyzéseinkkel, melyek nem a kifogástalan oklevélszövegekre, hanem a közlési és szerkesztési formákra vonatkoznak és elvi kérdéseket érintenek, nem kisebbíthetjük az anyaggyűjtés és szövegközlós érdemét, mely részben néhai Csánki Dezsőt és hűséges munkatársát, a kiváló paleográfust, Ányos Lajost, nagy részben pedig a munka sajtó alá rendezőjét, Gárdonyi Albertet illeti, aki pár év alatt az addig gyűjtött oklevelek számát háromszorosára emelte és ezen felül még az irodalmi utalásokat is pontosan és lelkiismeretesen végezte, A három testvérvárost egyesítő Budapestnek országos szerepénél fogva, a magyar multat ezer szállal átszövő jelentősége ezt a most meginduló munkát elsőrendű történeti forrássá avatja. Éppen ezért köszönet illeti mindazokat, akik Budapest történeti emlékei összegyűjtésének gondolatát felvetették, megindították és tetté érlelték. Fekete Nagy Antal. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen ín Siebenbürgen. Begründet von Franz Zimmermann. IV, Band: 1416— 1437, Nummer 1786—2299. Mit 6 Tafeln. Auf Grund von Vorarbeiten Michael Auners und Georg Müllers bearbeitet von Gustav Gündisch. Hermannstadt, 1937. 8°. X + 726 1. — 36 évi hosszú szünet után, amikor a folytatásra már alíg gondoltunk, látott napvilágot a korábbi, kitűnő forrásnak és jó kiadásnak bizonyult Zimmermann—-Werner-féle Urkundenbuch ez előttünk fekvő negyedik kötete, A kötet szerkesztője előadja előszavában azokat a nehézségeket, melyek a folytatás körül felmerültek, szól a világháború befejezése után beállott új helyzetről, mely az erdélyi szász tudományosság részére is új állapotokat teremtett. Mindezek ellenére méltó az új kötet a korábbiakhoz, nagyjában azok módszerét követi, de lépést tart a kiadási technika fejlődésével és a haladó tudomány kívánalmaival és ahol módjában állott, ezeknek megfelelően módosította is módszerét. Megállapíthatjuk, hogy Gündisch tökéletes kritikai kiadásra törekedett, olyanra, amelyben az oklevélre, annak diplomatikájára, leírására, pecsétjére, írásának jellegére, a rajta levő feljegyzésekre, lehetőségig magának az írónak a személyére, a közölt oklevelek insertumaira, ezek Őrzőhelyére és kiadásaira, valamint az esetleges kritikai irodalomra vonatkozólag minden megtalálható legyen. Tegyük hozzá mindjárt, hogy szándékát szinte maradéktalanul sikerült megvalósítania és olyan kritikai kiadást készítenie, amely kifogástalannak mondható. Szinte páratlan gondossággal ügyelt arra, hogy ä kiadásban az oklevelekkel és azok szövegével összeLevéltári Közlemények 20