Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Czobor Alfréd: Knöpfler, J. F.: Die deutschen Archive und die Familienforschung im neuen Reich. Blätter für deutsche Landesgeschichte. Nueu Folge des Korrspondenzblattes des Gesamtvereins, Jg. 83. / 288–291. o.

IRODALOM 289 fenn addig soha nem tapasztalt nagy forgalmat, hanem a közlevéltárakra is új, nagyarányú feladatokat, különleges megterhelést rótt. A legtöbb helyen a családkutatás céljaira több-kevesebb levéltári tisztviselőt lekötő tanácsadó hivatalt (Beratungsstelle für Familienforschung) kellett fölállítani, Természetes tehát, hogy a levéltárak kebelében beállott változás, mint új probléma, a német levéltárnokok felolvasásainak és közleményeinek gyakori témája. Csak nemrégen ismertette folyóiratunk (1936-, 14. évf. 318, 1.) Ruppersberg majnafrankfurti városi levél tárigazgatónak egy ily tárgyú ,,A német levéltárak és családkutatás" című értekezését. Knöpfler bajor állami levéltárígazgatónak az előadása, melyet ezúttal ismertettünk, csaknem azonos címmel ugyanerről a tárgyról értekezik, de már kimerítőbb ismeretanyaggal rendelkezvén, főleg a családkutatás! tanácsadóhelyekre, ezek szervezetére és az ily kutatás céljait szolgáló forrásokra terjeszkedik ki, Körkérdést intézett ugyanis a jelentősebb német állami, városi és más közlevéltárakhoz és a kapott válaszokból, valamint saját tapasztalataiból szűri le mondanivalóit. Mint Ruppersbergnél, az ő előadásán is végigvonul annak hangsúlyozása, hogy a német levéltárnokok a német állampolgároktól megkövetelt .származástani adatok felkutatásában az új rendszernek legmesszebbmenő támogatásukat ajánlják fel. Szerinte ezáltal a levéltárak szoros kapcsolatba jutnak a nép széles rétegeivel, közvetítők akarnak lenní a német múlt és a német népközösség között. Ezért — úgymond — az úgynevezett „beporosodott" levéltárnoknak nincs helye többé a mai levéltárnokok sorában. Örömmel állapítja meg, hogy e téren az egész német nép igénybeveszi a levéltárakat, a forrásokat és útbaigazításokat egyaránt. Mindez a levéltári szolgálat tekintetében az utóbbi években természetesen teljes változást idézett elő s megsokszorozta az eddigi murikát. Ma a német levéltárakba érkező tudakozódásoknak több mint fele a család- és őskutatásra vonatkozik. És ezt a levéltáraknak munikaerőtöbblet nélkül kell végezniök, családkutatási tanácsadó hívatala

;

k keretén belül. Ilyent a bajor állami levéltárak főigazgatója már 1933-ban állított fel a müncheni állami főlevéltárban, mely a család- és nemesiségikutatást, címerkérdéseket levéltári forrásokat illetőleg szóbeli útmutatásokkal is szolgál. Oly nagy volt az érdeklődők száma, hogy a következő évben külön tájékoztatót tett közzé, mely a családkutatás alapelveinek ismertetését tartalmazza, a kezdők számára egyéb tudnivalókkal, így ismerteti: 1. a legfontosabb forrásokat, 2. a számba jöhető levéltárákat, 3. a címer lényegét, 4. a családneveket, 5. a nemességet, 6. az örökségi kérdéseket, 7. a díjakat, 8. a családtörténeti egyesületeket és más hasonló intézményeket. Az így előállt óriási munkatöbbletnek magától értetődő következménye, hogy megfelelő személyzeti létszámszaporítás híján a levéltári iratanyag rendezési munkálatai teljesen hátLevéltári Közlemények 19