Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Berlász Jenő: Samaran, Ch.: Leçon d'ouverture du cours de bibliographies et d'archives de l'histoire de France a l'École des chartes. 1933. / 272–273. o.

272 IRODALOM könyvtárosképző tanfolyamot már meg is valósította. Az elsőt 1937. febr. 1-től márc. 23-ig tartotta s a könyvtári szakosztály folyóiratául az újjászervezett Magyar Könyvszemle-1 tette, A könyvtárosképző tanfolyamról Asztalos Miklós külön számol be. Közli az előadók neveit és az előadott tantárgyakat, A tanfolyamnak 82 hallgatója volt, akik közül 70 nyert képesítőbb zonyítványt, A beszámoló után az egyesület alapszabályai, valamint a könyvtári és levéltári szakosztály ügyrendi szabályzata, majd pedig az egyesület, valamint a könyvtári és levéltári szakosztály tisztikarának, választmányának, illetve intéző bizottságának a névsora következik, A teljes tagnévsor után az Évkönyv elején közzétett négy tanulmány, valamint Bisztray Gyula és Asztalos Miklós beszámolóinak francia nyelvű kivonatát találjuk befejezés gyanánt. Az Évkönyv mind a tanulmányok közlésével, mind az egyesület megalakulásának és eddig végzett eredményes munkájának ismertetésével hézagot pótol s kívánatos, hogy a jövőben is megjelenve, megfelelő érdeklő* dés kísérje. Garzó József. Samarán, Ch,; Lecon d'ouverture du cours de bíblíographíes et d'archíves de l'hístoire de France á l'Écoíe des chartes. Bibliothéque de l'École des chartes, XCIV. (1933) 95—115. U — Az École des chartes vezetőjének, Samarán professzornak 1933, november 8-án tartott megnyitóelőadása nem sablonos évnyítóbeszéd, hanem a neves intézet múltjának és működésének á professzorokra való visszaemlékezés formájában megírt története. S, reminiszcenciái a múlt század közepéig nyúlnak vissza, abba a korba, amikor a francia történettudományok nagy restaurátorának, Guizot munkásságának hatása alatt felmerült a forradalom által összehordott rengeteg okmány- és könyvanyag rendezésének szükséglete, s amikor ennek egyik eredményeként megindult a rendszeres levéltáros- és könyvtárosképzés. Ettől az időtől kezdve áll az École az archiváriusok elméleti és gyakorlati iskolázásának szolgálatában, Működésének jelentőségét beszédesen bizonyítja az a tény, hogy falai közül napjainkig több mint kétezer elsőrendű levéltáros került ki, köztük a francia történet- és levéltártudomány számos büszkesége. Pedig az intézet mindig elég szerény keretek között dolgozott: fennállásának első félszázada alatt a levéltáros- és könyvtárostanfolyamot egy professzor vezette s azóta is mindegyiket egy-egy. Tanárokul azonban mindenkor a legkiválóbb szakembereket hívták meg, akik szinte kivétel nélkül nemcsak előadásokkal, de jelentékeny irodalmi munkásság* gal is biztosan és eredményesen végezték nem éppen könnyű feladatukat. S, nagy kegyelettel emlékezik meg ezekről az érdemes professzorokról, elődjeiről, Valiét de Virivílle-t, a paleográfust és Anatole de Montaiglon-t, a bibliográfust mint úttörőket méltatja, Gustave Desjardins-nek, Eugene Leong-nak,