Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Pálfy Ilona: Pistolese, S.: Développement et caractere des archives du onzieme siecle a nos jours. (A levéltárak fejlődése és jellege a XI. századtól napjainkig) Archivi d'Italia, Serie II., Anno I. 1933–34. / 250–254. o.

252 IRODALOM levéltárak közül hosszabban foglalkozik még P, a különböző egyházi levéltárakkal s röviden megemlékezik a közjegyzők levéltárairól is. (Az egyházi levéltárakkal kapcsolatban említi a káptalanok és konventek jellegzetesen magyar hiteleshelyi működését is.) A középkori levéltárak között az olasz városállamok levéltárai azok, melyek a modern állami levéltárak csíráit magukban hordozzák, magukon viselve a várost alkotó közösség politikai, társadalmi, közigazgatási és pénzügyi életének jellegzetesen állami bélyegét, ami megnyilvánul abban a tényben is, hogy a bel- és külpolitikai okmányokat a tanács titkos levéltárában őrizték s az az illetéktelenek részére hozzáférhetetlen volt. Ez a hozzáférhetetlenség egyik legfőbb jellemzője az abszolút monarchiák levéltárainak is, legyenek azok királyi, fejedelmi vagy hercegi levéltárak. Az abszolút monarchiákra jellemző törekvés, mely a központi hatalomnak egy kézben való egyesítésére irányult és a helyi önkormányzatok működését is a legszűkebb keretek közé szorította, a levéltárügy terén az állam területén feltalálható levéltárak összegyűjtését és bizonyos okmányok „visszaszerzését" célzó tervekben jelentkezett. Természetesen az abszolút monarchiák területén addig több-kevesebb állami működés eredményeként létrejött levéltárak összegyűjtése egyik napról a másikra nem történhetett meg, de pl. I, Miksa és I. Ferdinánd ilyetén kísérleteiben már felismerhető az a terv, mely végül is Mária Terézia uralkodása alatt hívta életre a Habsburgok bécsi Házi, Udvari és Állami levéltárát. E korszakban, a Szent Széktől kezdve minden nyugati államban megállapítható ez a törekvés, melyhez természetszerűleg kapcsolódtak a különböző tisztséget viseltek működése során keletkezett s azok családi levéltáraiba bekerült iratoknak „visszaszerzésére", a központi hatóságok levéltáraiba való beszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések. A fejlődésnek megfelelően a levéltárak szervezetének és belső rendjének fokozatos kiépítése is megá llapítható s a XVII—XVIII. században bekövetkezik az iratok rendszeres osztályozása és pontos leltárak készítése is. Az íratok a kronologikus sorrenden belül a korábban dívó címzettek szerinti csoportosításban már nem nyújthattak megfelelő áttekintést. Először a tárgyak szerinti csoportosítás dívott, majd többékevésbbé mesterséges címszavak váltak az osztályozás alapjaivá, Ez a rendszer a legszísztematíkusabban Franciaországban fejlődött ki, de csak a forradalom után, míg