Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Istványi Géza: A megyei levéltárak első nyomai a XIV. században / 245–249. o.

246 KISEBB KÖZLEMÉNYEK hogy nem lesz fölösleges, ha a kérdéssel behatóbban is foglalkozunk. A megyék okleveles gyakorlata a XIII—

XIV. század fordulóján indult meg. Az előző időkben még maga az oklevéladó hatóság működése sem alakult ki és szilárdult meg, természetesen az általa kitermelt írásbeliség is igen kezdetleges és fejletlen. A megyének nincs még külön jegyzője, nincs kialakult írásszerve: egy-egy alkalomra, egykét szedriányí időre fogadnak föl az oklevelek megírására valamilyen írástudó deákos embert. Ezek következtében ekkor folyamatos és szabályos hagyományszerűséggel működő oklevéladás nem fejlődhetett még ki. Az oklevelek gyatra kiállítása, zavaros, sokszor érthetetlen fogalmazása jól érzékelteti e kezdeti fázist.

2 Ily körülmények között nem lehet szó természetesen az íratok rendszeres megőrzéséről sem. Az 1298-as országgyűlésnek van ugyan olyan határozata, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a megyei perekben szereplő fontos nádori vagy országbírói okleveleket az alispánnál tették le.

3 Hogy azonban ez a gyakorlatban miként valósult meg, arról nincs adatunk. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a megye a hozzá visszakerülő saját kiadványait nem őrizte meg. Az első megyei oklevelek javarésze „lítterae clausae" volt, tehát csupa ideiglenes érvényű oklevél, idéző, bírságoló, perhalasztó stb, levelek. Ezek fölbontásuk, pecsétjük feltörése után elvesztették jogérvényüket. Az ilyen fölöslegessé vált okleveleket azután a felek nem is vitték magukkal, hanem azok a sedrián maradtak. A megyei oklevélíró így, — mivel amúgy is szűkében voltak az anyagnak —, újra felhasználta ezeket. A pecséteket leolvasztották és új oklevelek pecsételésénél alkalmazták. Innen van a megyei oklevelek pecsétjeinek szokatlan sötét színe, az újraolvasztás és égetés következtében ugyanis a viasz részben oxidálódott, a finomabb, illóbb anyagok pedig eltávoztak. A fölöslegessé vált, teleírt pergamendarabokat levakarták vagy lemosták és újból fölhasználták más oklevelek leírására. Az első megyei oklevelek túlnyomórészt ilyen leva2 Mindezekre, valamint a későbbiekben és általában a megyei írásbeliségre ld. Istványi Géza: A megyei írásbeliség első korszaka. (Századok, 1937. é. Pótfüzet). 3 Kovachidh Jos. Nie, Sylloge decretoriuim comítíalium... I. 43. 1, Bartal György szerint az 1298-as törvénynek ez a paragrafusa (48.) már a Károly Róbert korából származottak közé tartozik. (Commentarii.. . 208—209. c.)