Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Cserjési Károly: Régi írások falun / 240–242. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Régi írások falun/ Bár nem vagyok a történelem művelője, mindig különös vonzódással közeledtem multunk tárgyi emlékeihez, lett légyen az valamely régi vár vagy templom mohos omladéka, avagy eke által földből kivetett rozsdás sarkantyú, törött kardpenge. De legjobban mégis talán a régi, fakó, dohos Írásokat szeretem. Ha falun járok — s erre családi viszonyaim révén igen sokszor és rendszeresen nyílik alkalmam — szinte megszokásszerűen kutatok régi leveles ládák, elfeledett régi írások után. S ha ilyenre találok — már pedig tapasztalataim szerint a legtöbb alföldi és dunántúli faluban rá lehet azokra találni — szeretem az előkerülő emlékeket átböngészni és átolvasgatni. Nem ritkán hártyáraírott sokszázados határ járó levelek, bírói ítéletek, ma is becsben tartott adomány- és nemesi levelek bukkannak elő a kis falusi kúriákban. Sajnos, nem mindig ilyen kedvező az eredmény. Kérdezgetéseimre igen sokszor az a válasz, hogy ,,voltak, voltak régi írásaink a kamrában (vagy a padláson), de már elkallódtak." Egy földbirtokosnál például csak nemeslevelet találtam, mert az egyéb régi írásokat idősebb nővérei még az ő gyermekkorában eltüzelték, mondván, ,,ugyan ki érti ma már, hogy mi van azokban megírva?" Más alkalommal egy oklevél nyomai után kutatva, az egyik háztól a másikhoz küldözgettek, míg végül valahol kijelentették: lehetséges, hogy a szóbanforgó írások náluk vannak, mert a padláson a kacatok között sok régi írás is található; majd vasárnap, ha ráérnek, lehozzák s akkor nézzem át azokat. De bizony a végén az derült ki, hogy a Cserjési Károly ny, főreáliskolaí igazgató úr e megszívlelendő sorainak készséggel nyújtunk nyilvánosságot, Szerk.