Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török levéltárügy / 20–47. o.

A TÖRÖK LEVÉLTÁRÜGY 23 rendezésére. Miként tehát általában a nyugati államokban s nálunk is, Törökországban is történettudományi szervezet részéről indult ki a mai modern levéltár szervezési és -védelmi mozgalom. Azonban képzett történettudósok hiányában történetkedvelő urakra hárult ez a feladat, akik hazai krónikások munkáival sokat foglalkoztak s ezeken kívül levéltári források megismerésére is vágytak. Ekkoriban fordították le török nyelvre Hammert, máig az egyetlen török történelmet, amely főleg török források, krónikák alapján, de török levéltári tanulmányok és előmunkálatok nélkül készült. Közelebbről megismerkedve a majdnem százesztendős alkotással, a törökök még jobban észrevették apró hibáit és sok kellemetlen részt fedeztek fel benne, amelyek faji vagy vallási érzésüket sértették. Amit ugyanis kútfőik olvasása közben nem találtak kellemetlennek, azt kétszeresen megérezték az idegen, német író idézeteiben, s ezeket a helyeket cáfolni, magyarázgatni igyekeztek. Harc indult Hammer munkája, megbízhatósága ellen, szinte ugyanúgy mint a német kritikusok részéről száz évvel korábban, vagy mint nálunk Thúry József részéről. Természetesen hamar nyilvánvaló lett, hogy mind ehhez az elkésett kritikához, mind általában történelmi kutatásokhoz csak levéltárakból lehet megfelelő forrásanyagot nyerni, s ezért első sorban ezeket kellene használható állapotba hozni. A nagy leltározás során, a szultáni abszolutizmus anyagi és szellemi hagyatékát számba véve, hamar sorra kerültek a levéltári jellegű értékek is, amint arról Abdurrahman Seref ('Abd-ul-rahman Seref) „udvari történetíró" (vak 'a-nüvls), aki mint volt közoktatásügyi miniszter, pályája végén utolsónak neveztetett ki erre a tisztségre, a fentebb idézett történelmi folyóirat 1910. ápr. havában megjelent első számában beszámolt. Abdurrahman Seref cikke felsorolja ugyan az egyes levéltári raktárakat, de azokban inkább csak egyes iratokat vesz észre, pl, kiemeli, hogy a szultán sajátkezű írásával hitelesített rendeletek itt is, ott is találhatók, de az egyes levéltárakat mint szervesen kialakult és szervesen összefüggő egységeket nem ismeri fel. Mivel a cikket komoly hozzászólások és tárgyi vita nem követte, a levéltárról nem alakult ki szakszerűbb felfogás, s a közeli levéltár rendezési munka megfelelő előkészület nélkül inkább ötletszerűség mint rendszer alapján indult meg.