Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Bánrévy György: Az iratkezelés története Budán és Pesten 1686–1873 : negyedik közlemény / 210–222. o.

218 BANRÉVY GYÖRGY amint azt a felsőbb hatósági iratoknál (Ex. Cam., Ex. Cons.) tette. Pscherer Andrásnak mint levéltárnoknak a munkája még egy néhány oldalas, középnegyedrét alakú, díszes bőrbe kötött jegyzék. Ezt azokról az oklevelekről, okmányokról és iratokról készítette, amelyeket jogi vonatkozásban alapvető fontosságuk, vagy általában kivételes jelentőségük miatt a város jegyzője a levéltár egy külön, úgynevezett jegyzői szekrényében őrzött.

305 Pscherer lajstroma azonban egy régebbi elenchus

306 alapján készült, sőt annak részben szószerinti másolata. Mindamellett bizonyos, hogy amikor Pscherer a maga lajstromát írta, előtte voltak maguk az iratok, okmányok és oklevelek is. Kitűnik ez a jegyzékbe foglalt anyag, az eredeti lajstrom és a Pscherer-féle elenchus egybevetéséből. Egyes tételeknél Pscherer nyilvánvalóan az okirat alapján módosította — gyakran javította — a régebbi elenchus szavait. A külön őrzést kívánó okiratok

307 sorát Zápolyai János király 1538. március 27-én kelt aranypecsétes kiváltságlevele nyitotta meg. Ezt az .oklevelet Buda város tanácsa a török uralom előtti főváros jogainak visszaszerzése reményében az 1692. év folyamán kapta meg Szirmay István országbírói, majd nádori ítélőmestertől. Az oklevél átengedéséért a város a Szírmay-családnak minden köz305 Elenchus Literalium Instrumentorum et Actorum in Archiv! Liberae, Regiae ac Metropolitanae Civitatis Budensis Armariolo» exístentíum. 306 Elenchus Actorum et Scriptomm in Civitatis Archivi Armariolo repertorum existentium, — Három egymásbahelyezett, egykor összefűzött, de ma már szétbomlott íven. 307 Ezek közül az okiratok közül a királyi kiváltságlevelek ki vannak emelve, és ma a székesfőváros levéltárában levő páncélhelyiség egy külön rekeszében őriztetnek, A többi okirat •— több-kevesebb hiánnyal — ugyancsak a páncélszobában tartott dobozban található, melynek felírása: Vasszekrényben őrzött régi budai íratok. Ez a modern elnevezés semmiképpen sem alkalmas az alája foglalt levéltári anyag megjelölésére. Az egykorú közigazgatás folyamán történt utalások általában csak egyszerűen a „levéltár szekrénykéjét" említik, Pavíanovich János jegyző például 1780-ban a következő záradékkal hitelesíti az egyik okmány másolatát: Praesens par suo orígínali ad archivi armariolum reposito conforme esse testőr. (Cam. ant. 18.) — A régebbi budai hivatali nyelvhasználat alapján helyes lenne a ,,Privílegia" jelzést elfogadni, ha ma már nem éppen a kiváltságlevelek hiányoznának a sorozatból. Ezért — a lehetőség szerint ragaszkodva az egykorú megjelöléshez — Pscherer András elenchusának címéből a Literalia Instrumenta elnevezés mellett kell döntenünk.