Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Bánrévy György: Az iratkezelés története Budán és Pesten 1686–1873 : negyedik közlemény / 210–222. o.

AZ IRATKEZELÉS TÖRTÉNETE BUDÁN ÉS PESTEN 1686—1873. 215 Ennek a „rendszerbnek pusztán csak az a külsődleges indoka volt, hogy a sorszámok oszlopa elé a lap fejétől az aljáig húzott összefogó jellel és az az elé függőlegesen beírt Fasciculus Primus, ... Secundus stb. jelzéssel mindjárt a mutatókönyvekben is a legegyszerűbben feltüntethette az íratok csomóbeosztását. A helytartótanácsi íratok kötegei a mutatókönyv 3—4 lapjának megfelelően átlagban 40 szignatúrát tartalmaztak, tehát egészen közepes vastagságú, könnyen kezelhető csomókat alkottak. A kamarai és kancelláriai íratok jóval gyérebb anyaga még kisebb faszcikulusokat töltött csak meg; sőt második és kivételesen harmadik köteg felállítására csak a nagyobb betűcsoportokban volt szükség (például a kamarai P- és R-csoportban). A különcsomók és egy faszcíkulusban sok helyet elfoglaló terjedelmes szignatúrák esetében természetesen van kivétel a kötegbeosztás ezen rendje alól. Ilyenkor mégis csak a beosztandó irattömeg és nem a mutatókönyv lapja szabott határt az egyes faszeíkulusoknak. Feljegyzések híján Pseherer iratrendezésének ütemét,, előrehaladását és egyes fordulópontjainak idejét sem tudjuk megállapítani. Az iratokon található hivatkozások azonban néhol elárulják, hogy az illető kategóriába tartozó kérdéses betűcsoport iratai mikor kerültek rendezés alá, illetőleg mikor vezette be regesztájukat Pseherer a mutatókönyvbe.

297 Pseherer a működésének megkezdése után kelt iratokat már az új rend alapján osztotta be, vagyis mutatókönyveibe beiktatta, bár ezen a téren sem tapasztalunk eljárásában következetes folyamatosságot. Pseherer András tehát a levéltárnok! kínevezését megelőző időből származó íratok rendezése után munkáját folytatta az egykorú anyagban, és ilyen értelemben azt nem is fejezhette be. Munkálkodására nézve a terminus ante quem megválása a leváltárnokí állástól. Ez 1778, június 12-én következett be, amikor kérelmére a városi 297 Egy a kamarához intézett jelentés mellé a város csatolta a kamara egy előző rendeletének másolatát, A jelentés 1777, július 28-án kelt fogalmazványa mellett •— éppen Pseherer András írásával — hivatkozás olvasható mint csatolandó mellékletre a városhoz 1777, május 27-én érkezett kamarai rendeletre, mégpedig már a rendezett iratok alapján, a mutatózás során megállapított szignatúra alatt: ,,. Intimatum Excelsae Camerae, littera I No. 14. reperibile. Ebből bizonyos, hogy 1777, július 28-ig a kamarai iratok legalább az I-betűig rendezve és mutatózva voltak, sőt egyidejűleg már az újonnan érkező íratok is iktatásszerűen belekerültek a mutatóba. — Cam. ant. 463, és 195.