Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A miskolci múzeumi levéltár / 185–198. o.

188 KLEIN GÁSPÁR tágabb értelemben ki kellett terjesztenie. Az 1903. évben ugyanis nagy feltűnést keltett, hogy a piaci árusok árucikkeiket olyan papírosba csomagolva adták vevőiknek, melyeken a város lakossága előtt ismeretlen szövegű, régi írások voltak. Az üzletekben a kereskedők is olyan selejtpapírosba csomagoltak, amelyeken latin és németnyelvű írás volt s szétvagdalva is érdekes adatokat lehetett belőlük kihámozni. Ezek az iratok a diósgyőri koronauradalom iratai voltak, melyeket akkor selejtezett ki az erdőkincstár, A kincstárnak a Felvidék ezen részén két nagyobb uradalma volt, a tokaji kamarauradalom és a diósgyőri koronauradalom, A diósgyőri koronauradalomhoz tartozott valamikor Miskolc, Diósgyőr, Majlát (Felsőgyőr), Alsóhámor, Omassa, Szentlélek, Óhuta, Kísgyőr, Tebe, Bükkaranyos, Varbó, Parasznya, Radostyán, Sajókápolna, Sajóbábony, Sajópetrí, Ládháza, Muhi, Tíszatarján, Mezőnyárád, Mezőkeresztes, Keresztespüspökí és Mezőkövesd, Ä.Z uradalom az alkotmányosság helyreállítása után a múlt század második felében a magyar kir, kincstár tulajdonába ment át, vele együtt a nagy múltra visszatekintő uradalom levéltára is, Az anyag valószínűleg a pálosok történetére vonatkozó adatokat is foglalt magában, mivel a volt pálos-birtok is az uradalomhoz tartozott. Hogy milyen elvek alapján selejtezett az erdőkincstár, hányféle adta el az iratanyagot, vagy volt-e egyáltalán valamilyen selejtezési elv s milyen anyagot adott el, meg nem állapítható, de az kétségtelen tény, hogy az iratoknak a miskolci piacon való feltűnése nagyon hamar felkeltette a múzeumbízottság figyelmét is s az 1903, évi leltár szerint egy csomóban 235 kg selejtpapírt vett meg 56 korona 40 fillér, majd újságpapír címén 50 kg-ot 12 korona 80 fillér értékben, végül régi iratokért ismét 101 koronát adott s az összes megvett anyag 864 kg-ot tesz ki, A megvett iratokon kívül is igyekezett, amit lehetett, menteni s éppen ezért azt a javaslatot tette az erdőkincstárnak, hogy a még meglévő iratanyagot készséggel átveszi, ne dobja a piacra, ugyanazt az árat megfizeti a múzeum is. Az erdőkíncstár azonban ezt az anyagot már nem adta s így csak a megvett anyag megőrzéséről és megmentéséről lehetett szó. Ez a levéltártöredék képezi ma a múzeumi levéltár tulaj donkép eni gerincét. Igen fiatal és jórészt művelődéstörténeti vonatkozású anyag, leginkább a XVIII-, főkép a XIX. századból, melynek miskolci vonatkozása az