Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Markó Árpád: Hadilevéltárak / 7–19. o.

HADILEVÉLTÁRAK 17 megállapíthatjuk azt, hogy a hadílevéltárak végleges képe még sehol sem alakult ki, mert eltekintve a helyi, nemzeti és történeti múltból eredő adottságok folytán természete­sen fennálló különbségektől, nem találunk két olyan álla­mot, amely ebben a kérdésben teljesen azonos vágányokon haladva, hadilevéltári ügyét egyformán szervezte volna meg. Az az egy bizonyos, hogy minden állam felismeri a hadilevéltárak felállításának szükségességét. Az eltérés közöttük csak abban van, hogy míg egy-két állam hadi­levéltára teljesen önálló intézet, a többi államoknál a ha­dilevéltárak, vagy egy történeti intézet keretében, a had­történetet feldolgozó irodával, egy-két esetben a hadímú­zeummal együtt alkotnak közös egységet, vagy pedig szervesen tartoznak az állami legfőbb levéltár kötelékébe, mint annak egyik osztálya­Hasonló eltéréseket látunk a külföldi ha dí levéltár ak­nái a levéltári személyzet létszámának kérdésében is. Az természetes is, hogy ebben a kérdésben normát felállítani nem lehet. Hiszen könnyen érthető, hogy pl. a többszáz­éves óriási anyagot őrző bécsi Kriegsarchívnak lényegesen nagyobb személyzetre van szüksége, mint pl. a kis bulgár, vagy cseh hadílevéltárnak. Érdekes egyöntetűséget látunk azonban a hadilevéltári személyzet kvalifikációja és hova­tartozása tekintetében. A legtöbb intézetben katonatisztek mellett, levéltári szakképzettséggel és történeti szaktudás­sal bíró polgári tisztviselők is dolgoznak. A hadsereg tisztikarából a hadílevéltárakba beosztott személyek is szintén olyanok, akik ezt a munkakört életcélnak válasz­tották. Egy-két állam, pl. Németország úgy oldotta meg a katonatisztek levéltári szolgálatának kérdését, hogy az arra jelentkező és megfelelő képzettséggel bíró tiszteket a hadsereg állományából végleg kivette és jövőjükről, sta­bilitásukról más úton gondoskodott. Ausztria a hadseregen belül külön csoportba, az „Offiziere des Musealdienstes''­be sorolta őket. Valamennyi külföldi hadilevéltár személyi létszáma általában csekély. Ennek az a magyarázata, hogy a kül­földi hadílevéltárakban rendeltetésüknek megfelelően csakis levéltári rendezői és kutatói munka folyik. Termé­szetesen a hadílevéltárosok legtöbbje egyénileg tudomá­nyos szakírói munkásságot is folytat és ez levéltári hiva­tásához is tartozik. Egészen különleges a svéd ,,Kríegsarkívet" személy­Levéltári Közlemények 2

Next

/
Thumbnails
Contents