Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - László József, K.: Az 1740-ben felálltott magyarországi főhadparancsnokság / 162–176. o.

AZ 1740-BEN FELÁLLÍTOTT MAGYARORSZÁGI FŐHADPARANCSNOKSÁG. A monarchia összeomlása sok olyan új intézményt hozott létre hazánkban, amelyeknek a monarchia fennállása idején csak Bécsben, mint a közös ügyek kormányzati szerveinek székhelyén volt helyük. Ezek közé tartozott a hadilevéltár is, mely a Habsburg-jogar alá tartozó országok és tartományok hadi múltjának írott emlékeit őrizte. Hozzá hasonló testvéríntézetek az egyes országok és tartományok székvárosaiban nem alakulhattak ki, minden egyébtől eltekintve már csak azért sem, mert ilyen intézmények léte a hadügy és a hadsereg féltett egységének elhomályosítását eredményezhette volna a köztudatban. Az összeomlás és a nemzeti utódállamok megalakulása után azonban az új székvárosokban szükségképen új hadílevéltárak alakultak, s azokban a nemzeti hadtörténet dokumentumaínak gyűjtése, rendezése és céltudatos feldolgozása azonnal kezdetét vette. A békeszerződések — a független állami lét konzekvenciáit levonva — kimondották ugyan a bécsi, központi Kriegsarchiv iratanyagának az illetékesség szerint való felosztását is, de ennek a felosztásnak szigorú végrehajtására — amint ismeretes — nem került sor, A bécsi levéltári anyag szerves egységét kockázatok és áldozatok nélkül megbontani nem lehetett, s az utódállamok szakértői kénytelenek voltak belátni, hogy azok a részek, amelyek az osztozkodó feleket illetnék, a szerves egységből kiszakítva, használhatóságuk és értékük nagy részét elveszítenék, A mellett a szám szerint jelentéktelen iratanyag mellett tehát, amely az osztozkodásból jutott, az utódállamok mindegyike, köztük Magyarország is, csak azt a hadtörténeti iratanyagot vehette birtokába, amely a területén valaha fennállt territoriális katonai hatóságok működéséből