Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

152 EMBER GYŐZŐ rapodott, a munkával túlterhelt irattártól átvette a lajstromkönyvek készítését. Továbbra is vezete a központi vagy általános mutatókönyveket, mégpedig ugyanúgy, ahogyan korábban az irattár, megyék, városok és egyéb hatóságok, valamint tárgyi csoportok szerint. Ezt a sorozatot egészen 1779-ig bezárólag folytatta, mikor azonban a lajstromkönyveket újra az irattár, az ú. n. ,,felső registratura" készítette, 1780-ban abbahagyta. E mellett az irattártól örökölt és levéltári jellegű sorozat mellett azonban új mutatókönyveket honosított meg, az ú. n, kézikönyv (manuale) formájában. Ezek a kézikönyvek, amelyek 1783-ra olyan hatalmas kötetekre nőttek meg, hogy egy ember alig tudja megemelni őket, már nem annyira lajstromkönyvek, nem irattári természetűek, hanem szorosan alkalmazkodva az ügyintézés módjához a kiadóhivatal munkáját voltak hivatva megkönnyíteni. Az első kézikönyv, amelyet a hiadóhívatal 1753-ban készített, még nem sokban tért el a központi vagy általános lajstromkönyvtől. Ugyancsak egy helyen sorolta fel az egy ügyben érkezett vagy kiadott összes iratokat, azonban nem abc sorrendben, illetve nem az egyes hatóságok szerint, hanem időrendben haladt. A futó lapszámokkal, azokon belül pedig futó számokkal ellátott könyvben minden egyes új ügy külön számot kapott, a reá vonatkozó íratok külön fasciculusba kerültek, A faseículus száma tehát kb. megfelelt az 1769 utáni iktatószámnak, azzal a különbséggel, hogy az ugyanabban az ügyben érkező új iratok nem kaptak, mint 1769 után, új fascículusszámot, A kézikönyv első rovatába a kérdéses ügy rövid tartalmi meghatározását vezették be, A következő öt rovatot a következő iratcsoportok számára tartották fenn: 1. királyi leíratok (mandata), 2, jelentések és kérvények (informatíones et instantiae), 3. bizottsági és tanácsosi előterjesztések (relatíones commissionum et consílíariorum), 4, uralkodói felterjesztések (repraesentationes), 5. rendeletek (intimata). Ha az ügyben valamilyen irat érkezett vagy kiment, a megfelelő rovatban feljegyezték a keltét, továbbá, hogy ki küldte vagy kapta. Az alsó hatóságoktól érkezett válaszok (responsa) dátumát külön rovatban is feljegyezték, hogy első pillantásra azonnal láthassák, milyen ügyben kell a késedelmeskedőket megsürgetni. Végül külön rovatot hagytak a helytartótanácsi expeditíók részére, ahova a fogalmazat hátlapjára írt hónap és szám került,