Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.
142 EMBER GYÖZÖ Év Királyi leirat Egyéb irat Összess 1781 188 12835 13023 1782 263 14949 15212 1783 2482 14890 17372 1784 3370 26022 29392 Ez a táblázat csak a kívülről érkezett iratokat tünteti fel, de nem tájékoztat a belső ügyviteli iratok (előterjesztések) és a fogalmazatok számáról, ami pedig jelentékenyen felülmúlta amazokét. A lajstromozó kezén mindezek ugyancsak keresztülmentek, nem csodálhatjuk tehát, liogy nem győzte a munkát, mert hiszen a pecsétet is kezelte, azonkívül gondnoki teendőket is végzett. A segédlajstromozó megkönnyítette ugyan, de az egy írnok kevés volt, sokkal többre lett volna szüksége, ha a folyó hivatali munkával lépést akart tartani. Az 1734-í reform egyszerűsítette ugyan a lajstromozást, de még mindig túlságos terhet hagyott az irattár vállán. Az ügyek száma pedig egyre növekedett, 1752-ben már 3000 fölé ugrott. Ez vezetett azután 1753-ban a lajstromozás új reformjára, amely a levéltárat megszabadította a mutatőkönyvek gondjától, amit az irodára, illetve azon belül a kiadóhivatalra bízott, A helytartótanács belső életének általános szabályozásakor, 1754-ben az irattárnok számára adott utasítás a központi mutatókönyveket már nem is említi, hanem a lajstromozónak elsősorban levéltárnoki feladatokat szán, amennyiben meghagyja neki, hogy az iratokat tartsa gondosan és pontosan rendben, hogy amikor az előadók, vagy a titkárok az előíratokat kérik, azonnal rendelkezésükre tudja bocsátani. Egyben megbízza azzal is, hogy azokat az iratokat, amelyekre többé semmi szükség nincsen, selejtezze ki. Minthogy pedig ilyen módon megszabadult korábbi munkája zömétől, elrendeli, hogy a királyi könyveket újra vezesse és mutatót is készítsen hozzájuk, 1735től ugyanis, amint láttuk, a királyi leiratokat nem másolták külön könyvbe, hanem csak kivonatosan vezették az általános lajstromba. Teljes szövegüket pedig az ülésjegyzőkönyvekben a tanácsjegyző örökítette meg, akit most ez alól a feladat alól mentesítettek, 1753 óta tehát a registratura munkájában nem a 69 Htt.-i lví. Irattári vegyes iratok között.