Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

130 EMBER GYŐZŐ hoz kívülről érkeztek, hanem a tanácstagok szóbeli, vagy írásbeli előterjesztései is, ha azokat nem egy már iktatott ügyirattal kapcsolatban tették. Az ilyenek ugyanis, továbbá a fogalmazatok, valamint a tisztázatok, az ügyet elindító íratnak számát viselték. Ha valamelyik királyi leiratban több kérdésről volt szó, ugyanannyi példányban lemásolták és mindegyiket külön iktatták, de valamennyit ugyanazon szám alatt. Az átiratoknál ügyeltek arra, hogy ez az eset né forduljon elő, az alsófokú hatóságoknak pedig már korábban szigorúan meghagyták, hogy minden ügyről külön iratban tegyenek jelentést. A számszerinti iktatás bevezetése óta pedig tartoztak válaszukban feltüntetni a helytartótanácsi leirat számát és keltét is. Az első rovat második helyére annak a napnak a kelte került, amelyiken a tanács elnöke kézhezvette az iratot, s amelyet arra sajátkezűleg rávezetett. A harmadik hely pedig az előadó nevét mutatta meg, amit az iktató az iktatószámmal együtt azonnal feljegyezett a kettéhajtott irat külső részének jobboldalára. Az előadó nevét az ügy természetéből állapította meg, az elnök által rendelkezésére bocsátott táblázat (normatíva tabella) segítségével, amely feltüntette, hogy milyen ügyeket melyik tanácsos szokott előadni. Ha pedig olyan ügy merült fel, amelyről az elnök előre nem intézkedett, az irodaigazgató útján utólagos rendelkezését kérte és az iratot annak alapján osztotta ki. A második rovatba (extractus materíarum) bevezette még az iktatott ügy rövid megjelölését is, hogy t. í. honnan és milyen kérdésben érkezett, amivel befejezte az iktatásnak első, a tanácsbeli tárgyalást megelőző részét. Az iktató és a melléje rendelt segédiktató (adíunctus protocollístae) a tanács jegyzővel együtt külön hivatali helyiségben dolgoztak. A hivatalos munkaidő számukra is 8tól 11-ig, illetve 2-től 5-ig tartott, ha azonban sok írat futott be, azon túl is bennmaradtak, sőt, ellentétben a többi segédhivatalnokkal, váltakozva vasár- és ünnepnapokon is bejártak, hogy a beérkező iratokat még aznap iktathassák. Ha azonban sok volt a munka, mindkettőjüknek meg kellett jelenníök ezeken a napokon is. Az iktatás első részének befejeztével az összes iktatott iratokat átvitték a kiadóhivatalba, ahol átadták a segédkiadóknak, illetve az úrbéri ügyeket az úrbéri osztálynak. Előbb azonban azokat a királyi leiratokat, amelyek több kérdésben intézkedtek, ugyanannyi példányban lemásolták, vagy a kiadó által kijelölt írnokokkal lemásoltatták, össze-