Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 119 előadóhoz fordult felvilágosításért. Ettől kezdve az előterjesztés napját már nem a jegyző, hanem az előadó tanácsos jegyezte fel. 1769 előtt még a tanácsjegyző csoportosította és küldte tovább az iratokat. Különválasztotta azokat, amelyekben a tanács már határozott, azoktól, amelyeket jelentéstételre a tanácsosoknak és a bizottságoknak osztott ki. Az előbbieket a fogalmazatok elkészítésével megbízott titkárok, az utóbbiakat a tanácsosok és a bizottságok szerint csoportosította. Azután átvitte, vagy átküldötte az irodába, illetve a titkárokhoz továbbította őket. Mégpedig azokat, amelyek már voltak az irodában egyenesen a titkárokhoz, azokat pedig, amelyek akkor kerültek először a tanács elé, 1753-ig az irattárba (regestratura), 1753-tól kezdve pedig a kiadóhivatalba (expedítura), hogy ott, mielőtt a bízottságok, tanácsosok és titkárok között szétosztásra kerülnek, először jegyzékbe (protocollum) foglalják őket. A csoportosított iratokat gondosan papirosba csomagolta, a papírost leragasztotta, s mindegyik csomóra ráírta annak a bizottságnak vagy tisztviselőnek nevét, akire a benne lévő iratok további intézése várt. A titkárok és fogalmazók. A tanácsülésen hozott határozatok értelmében a helytartótanács által kiadott iratok fogalmazatait (conceptus expeditionum) rendszerint a titkárok (secretarii) készítették el. Számukat az uralkodó 1724-ben háromban állapította meg, 1783-ban is csak öt titkár foglalt helyet a tanács ülésein. Ha a tanácsosok közül csak kevesen voltak jelen, velük egy asztalnál, ha többen, külön titkári asztal mellett ültek. Amint egy ügyben a tanács határozott, az elnök megbízta valamelyik titkárt, hogy a fogalmazatot készítse el. Ügyelt arra, hogy a munkát arányosan ossza ki közöttük. Arra is tekintettel volt, hogy ugyanabban az ügyben lehetőleg ugyanaz a titkár kapja a megbízást. A bizottságok által előterjesztett kérdésekben a kiadványokat is a bizottsági titkárok fogalmazták meg. A titkárok munkája kezdettől fogva egész embert kívánt, s amint az ügyek száma fokozatosan növekedett, egyre súlyosabban nehezedett vállukra. Mert nemcsak a dolgozott s aki az üléseken szintén Jelen volt, rendelkezésére bocsátott.