Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.
100 EMBER GYÖZÖ ték. Az első irodaigazgató, báró Meskó Ádám, tevékeny szerepet játszott az 1722/23. évi országgyűlés idején és a. helytartótanács alapvető utasításának megfogalmazásának Az ügyintézés terén minden jelentősebb újítás valamelyik írodaigazgató nevéhez fűződik. Meskó halála (1733) után nyolc évig nem töltötték be helyét, valószínűleg azért, mert nehezen találtak hozzá hasonló tökéletesen megbízható utódot. A választás végül Fabiánkovícs Györgyre esett, aki 1724. óta mint titkár, 1732-től kezdve pedig mint tanácsos a legszorgalmasabb tisztviselők közé tartozott és aki — amint látni fogjuk — 1736-ban először vetette az utasításnak a segédhivatalokra vonatkozó rendelkezéseit, tüzetes ellenőrzés alá. Utóda, Barinay László, szintén mint titkár kezdte a szolgálatot 1735-ben, három év elteltével már tanácsos lett és 1754-ben lépett Fabiánkovics örökébe. Az ügyintézés 1754-i reformja Barinaynak személyes érdeme volt. 1762-ben bekövetkezett halála után Balogh László (1754 óta titkár, 1757 óta tanácsos) következett, a helytartótanács történetének 1783-ig terjedő elsőkorszakában a leglényegesebb átalakulás, az 1769-í, az ő irodaigazgatóságának az idejére esett. E korszak utolsóirodaigazgatója, Skerlecz Ferenc, a magyar kancellária titkári tisztségét cserélte fel 1769-ben a helytartótanácsi tanácsosi állással. Az 1769-i reformban neki is jelentékeny szerep jutott, s ezt olyan sikerrel oldotta meg, hogy még ez év végén helyettes irodaigazgatónak nevezték ki, míg; 1775-ben, a grófi rangot nyert Balogh nyugalombavonulása után, formailag is átvette az ügyek vezetését. Az irodaigazgatónak a tanácsban az ügyek előkészítése és elintézése körüli szerepét főbb vonásaiban a királyi utasítás eléggé szabatosan írta körül. E szerint minden az elnöktől hozzá átküldött iratot a beérkezés sorrendjében jegyzékbe foglalt, s azokat az ülésen e jegyzék alapján mutatta be, kivéve a soronkívüli tárgyalást igénylő ügyeket. Ezt a jegyzéket Meskó Ádám és utódai, az 1733— 1741, közötti időben pedig a rangban első titkárok, akik ez alatt a nyolc év alatt az irodaigazgatóí teendőket végezték, rendszeresen vezették is egészen 1766-ig. Ezeket az ú. n. protocollum domesticum directorale-kat tekinthetjük a helytartótanács első, kezdetleges iktatókönyveinek. Közülük az 1724. és 1725. éviek, mivel ezeket korábban bekötötték, elkerülték a selejtezés pusztítását és tanúskodnak arról a lelkiismeretes buzgóságról, amellyel az:
