Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Csobán Endre: A levéltár helyisége és berendezése / 45–67. o.

A LEVÉLTÁR HELYISÉGE ÉS BERENDEZÉSE 53 INemcsak a napfényt szűri, hanem nagyobb porszemek behatolását is megakadályozza az ablakokra alkalmazott finom drótháló. Nem nagyon régi, néhány éves száraz port puha kefe vagy porszívó — megfelelő gondossággal kezelve — eltüntet az iratokról. Régi, nedves, megfeketedett port azonban ilyen módon eltávolítani nem lehet. Nem is szükséges, ha a szöveg olvasását nem akadályozza. Olvashatatlan iratokról régi port, piszkot csak vegyi eljárással lehet eltüntetni, ami mindenkor veszélyes az írat anyagára is és csak a legnagyobb gondosság mellett alkalmazható. Nem is alakult még ki ezen a téren egységes felfogás. Porszívógép használata minden levéltárban ajánlatos, kezelése azonban csak avatott egyénre bízható. Hasonló szolgálatot tehet a már említett puha kefe és a tollporoló. Az íratok higiéniája megkívánja a rendszeres porolást, amit évenként legalább egyszer mindenesetre el kell végezni. Itt említem meg, hogy az íratok között, a raktárhelyiségben sem dolgozni, sem étkezni nem helyes. A raktárhelyiségben való munka árt a tisztviselő egészségének, az étkezés alkalmával elhullatott rothadó anyagok ártanak az iratoknak, és a helyiség levegőjének. A por és a nedvesség ellen való védekezéshez tartozik a levéltárhelyíségek mennyezetének s az épület falainak és tetőzetének állandó ellenőrzése. A mennyezet és a falak vakolata bizonyos idő múlva megbomlik és porlik. Ha idejében észrevesszük a bajt, egyszerű és könnyű a védekezés. Megfelelő anyag és megfelelő szakember igénybevételével kijavíttatjuk a vakolatot. Súlyosabb az eset, ha tetőromlás miatt beázik a mennyezet. Ennek megelőzése végett a padlást és a tetőt legalább negyedévenként megvizsgáltatjuk. Vízhatlan tetőzet sok kártól óvja meg a levéltárat és sok kellemetlenségtől a levéltárost. Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy levéltárunk új épületben nyer helyiségeket és ennek az épületnek az építésébe beleszólásunk van, inkább az alapra, a falakra és a tetőzetre fordítsuk figyelmünket, mint az ornamentikára, bár azt sem szabad elhanyagolnunk, ha a költségvetésből futja rá. A tűz ellen való védekezést az épületnél, a levéltárhelyiségek falainál, mennyezeténél és padlójánál kielégítően megoldja a tégla, kő, vasbeton, acél és aszbeszt alkalmazása. Az iratok és a berendezés védelmére szolgalmiak a kézi tűzoltó készülékek, amelyekkel bőven kell fel-