Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Csobán Endre: A levéltár helyisége és berendezése / 45–67. o.

48 CSOBÁN ENDRE lemkutató vagy a bármiképen érdekelt fél itt találja meg a levéltárat és az iratokat is, s ne riasszák vissza azoknak használatától közlekedési vagy egyéb nehézségek- A levéltáraknak mindig van valami kapcsolatuk a jelen élettel, nem legutolsósorban a családi és egyéni adatok miatt; nem lehet tehát őket tisztán tudományos intézeteknek tekinteni. Ujabb időkben pedig egyre sűrűbben keresik fel az elmúlt korok gazdaságtörténeti adataiért, amelyek a jelen gazdasági élet adataival összehasonlítva rendesen újságcikkek alakjában látnak napvilágot. Ezt a módszert, amikor az újságíró negyed- vagy félórára kukkant be a levéltárba, szintén nem lehet tudományos kutatásnak nevezni; azonban elég fontosnak kell tartanunk ahhoz, hogy igyekezzünk az idevonatkozó igényeket pontosan és gyorsan kielégíteni, A felsorolt és hasonló adatkutatások feltétlenül szükségesnek mutatják a levéltár központi elhelyezését. Semmiesetre sem helyeselhetjük Casanova véleményét, aki nagyvárosokban, ahol drága a telek, ajánlja, hogy a raktárhelyiségeket helyezzük ki a perifériára, csak a hivatalos helyiségek és a kutatóterem maradjanak a város központjában.

7 Azt hiszi, hogy jó telefonösszeköttetés és gyors közlekedési eszközök elvégzik a többit. Nem gondol azonban arra a veszélyre, amely szállítás közben érheti az iratokat. Fel kell ugyanis tételeznünk, hogy ebben az esetben naponta többször, de legalább kétszer át kell vinni bizonyos iratokat az egész városon. Akár villamoson, akár autóval történik a szállítás, lehetetlen, hogy évek során át kár és veszteség nélkül lehessen folytatni ezt az eljárást. Ma a levéltárakra vonatkozó jogi felfogás is változott. Régen pápák, dinasztiák, hatalmas urak és városállamok joggal zárhatták el levéltáraikat az érdeklődő szemek elől, mert az iratokban főként az ő külön jogaik és ügyeik találtak feljegyzést vagy megerősítést.

8 Az újabb jogi felfogás a levéltárakat a közösség tulajdonának tekinti, úgy hogy egyes államokban a hivatalos felügyelet már nem hatósági levéltárakra is kiterjed.

9 Ebből a felfogásból következik az a kívánság, hogy a nemzet és a társadalom múltjának a levéltárakban őrzött emlékeihez mindenki könnyen juthasson hozzá. Magyarországon, de máshol is, különösen vidéken 7 Casanova: Archívística, 33-—34. 1, 8 Casanova: Archivistica, 32. I, B Szabó István: A magy. levéltárvédelem kérdése, 48. I.