Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Csobán Endre: A levéltár helyisége és berendezése / 45–67. o.

A LEVÉLTÁR HELYISEGE ÉS BERENDEZÉSE/ Az oklevelek keletkezésének első idejében az oklevélkiadó hatóság vagy személy részére elegendő volt egy kis doboz vagy láda, ahol a kiadott okmányok párjait vagy az okmányokra vonatkozó feljegyzéseket elhelyezzék — feltéve, hogy már az első időkben felmerült az a gondolat, hogy az okiratokról az oklevélkiadónál valami ellenőrző emlék maradjon. Még kevesebb teret igényelt az oklevelek elhelyezése az adományos személynél vagy általában annál — lehetett az jogi személy is —, akihez az oklevél szólt. A kiadott és kapott oklevelek számával arányosan nőtt a vasdoboz vagy láda. Először csak eredeti alakjában gyarapodott. Később rekeszekre, polcokra oszlott, magasságban még inkább nyert és előállott a szekrény. Mire szekrénnyé növekedett a láda, alakjában is változást szenvedett. A szekrények is nőttek. Azonban az íratok még jobban szaporodtak. És elkövetkezett az az időpont, amikor egy nagy szekrény sem nyújtott már elégséges teret s több szekrényben kellett elhelyezni az iratokat, A szekrények számának szaporodásával alakult ki végre az a helyzet, hogy az iratok számára előbb külön helyiségről, később — nagyobb levéltáraknál —- külön épületről kellett gondoskodni, így építette már a római köztársaság a „Tabularium"-ot egyenesen az állami iratok számára,

1 Ez az épület ma is áll Rómában. Az iratok azonban előbb Ceres, majd Saturnus templomában állottak.

2 Hasonló eljárást követnek a modern államok is. Előbb más célra készült épületekben helyezik el irataikat és csak az államtudat * Felolvastatott a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének kongresszusán a levéltári szakosztályban 1936, okt, 3-án. 1 Casanova; Archivistíca, II. kiad, 30. 1. 2 Jakab E,: A levéltárakról, 5, 1,