Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - SZEMLE - Csobán Endre: Az Északamerikai Egyesült Államok új központi levéltára / 349–353. o.

350 SZEMLE s ezektől függetlenül is a kongresszus iratai összegyűjtessenek és bármikor a kongresszus rendelkezésére álljanak. E határozat alapján 1789-ig 490 kötetre menő oklevél és egyéb irat gyűlt össze, amelyet a kongresszus színhelyén őriztek. Minthogy pedig a kongresszusokat az első évtizedekben az Egyesült Államok különböző városaiban tartották, a 'kongresszussal együtt vándoroltak az iratok is azoknak nagy kárára. A kormány állandó székhelye 1800-ban Washington lett, a kongreszszus és a minisztériumok iratai azonban oly mértékben szaporodtak, hogy csak padlásokon s hasonló, nem iratok számára való helyen tudták azokat tartani, Egy 1810. április 28-án szentesített törvény ,,tűzbiztos" épület emelését rendelte el a kongresszusi és minisztériumi iratok számára. Az épületet meg is építették, de a kérdést csak néhány évtizedre tudták így megoldani, ismét csak az iratok rohamos szaporodása miatt. A XIX. század közepétől fogva szinte tűrhetetlen lett a helyzet s mégis majdnem egy század telt bele, míg a tisztességes megoldást megfelelő új épület emelése és a Nemzeti Levéltár szervezése által megvalósíthatták. Közben az Egyesült Államok legfontosabb iratait mindenféle veszedelem pusztította, ami levéltárat egyáltalán érhet. Bélyeggyűjtők, kézirattolvajok fosztogatták, tűz, nedvesség, rossz elhelyezés tizedelték a szétszórt, rosszul elhelyezett iratokat. A columbiai kerületben, amelynek területén Washington is fekszik, csak 1873-tól 1915-ig kettőszázötven tűzeset pusztított különböző állami hivatalok irrattáraíban. Valamelyik évben egy hivatalfőnök 400 tonna iratot adott el sóshús-4cereskedőnek csomagolásra, hogy új iratok és új személyzet számára helyiségeket nyerjen. Időközben úgyszólván minden évben tárgyalták a kongresszuson az íratok elhelyezésének kérdését. Közli az előttünk fekvő jelentés, hogy 1881 és 1912 között összesen 42 levéltári törvényjavaslatot nyújtottak be a kongresszus egyik vagy másik házához s még mindig nem jutott dűlőre a fontos ügy. A történetírással, a levéltárakkal közeli vagy távolabbi kapcsolatban álló egyesületek, intézmények, hivatalok a sajtóban is állandóan nyilvántartották a kérdést, hogy a kongresszus többségét egyik vagy másik megoldásnak megnyerjék. Mc, Kínley, az Egyesűit Államok elnöke 1900-ban a kongresszushoz intézett üzenetében a minisztériumok adatai alapján jelenti, hogy sürgős szükség van központi levéltárépület emelésére, mert a minisztériumoknak nemcsak padlásai, hanem alagsorai is tele vannak már rakva levéltári anyaggal s az íratok a legnagyobb veszélyben forognak. Mindennek ellenére csak 1913-ban adott a kongresszus felhatalmazást a pénzügyminisztériumnak egy tűzbiztos levéltárépület tervének benyújtására másfélmillió dollár építési költség keretén belül, A világháború kitörése, majd az Egyesült Államoknak a háborúba való belépése újból elhalasztotta még a terv benyújtását is. Közben törölték azt a feltételt, hogy az épület európai levéltárak tanulmányozása alap-