Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Klein Gáspár: Schiaparelli, Luigi: Note Paleographie. Firenze, 1932. / 330–332. o.

332 IRODALOM ban, hogy a merovingírás is csak hosszú fejlődés után alakult ki. Az sem szorul bizonyításra, hogy a merovingírás oklevélírásból fejlődött, mert az inzulárisírást kivéve minden nemzeti írás oklevél-, vagy kereskedelmi írásból alakult, de a papok nem foglalkozván kereskedéssel, az ínzuláris (angol-szász-ír) írás a félunciálís írásból veszi eredetét. Kétségtelen, hogy a merovingírás a kódexekbe is behatolt, de csak kialakulása után és elterjedése magaslatán. így merésznek mondhatjuk Schiaparelli állítását, hogy még az átmeneti korban élő Avítus könyvírását a merovingírás első emlékének tartja, mikor maga is elismeri, hogy Avitusnál van néhány unciális d és capitalís TI, mely sajátságok a könyvkurziva jellegzetes vonásai, amely írást a paleografusok épen ezért — habár hibásan — félkurzivának neveznek, holott teljesen kurzív az, csak szabályozottabb és egyes átvett betűtípusok vannak benne, úgyhogy inkább könyvkurzívírásnak volna mondható. Ezek a jelenségek láthatók Avitusnál is és éppen ezért inkább sorolhatjuk a könyvkurziva termékei sorába, mintsem a merovingírás legrégibb emlékét lássuk benne, Bár a tanulmány az írástörténettel szakszerűen foglalkozók számára készült, a betűk leírásában, amelyből a szerző már előbbi munkájában

4 is adott bizonyos ízelítőt s amely itt alapossága miatt szinte külön tanulmányszámba megy, a kezdő paleografus számára is hasznosan felhasználható. Klein Gáspár, * La scrittura latina nell'eta romána, Como 1921-