Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Vácz Elemér: Burkard, Hans: Die Frage des Luftschutzes für Archive und Akteien. Kivonatosan: Korrespondenzblatt des Gesamtvereins der d. G. u. A-vereine, Jg. 1934. / 315–316. o.

IRODALOM 315 levéltári katalógust bocsátottak már nyomtatásban forgalomba s ezzel talán túlhaladták más államok hasonló természetű kiadványait, leszögezi azonban, hogy míg hivatalos kötelességüket teljesítették, megkönnyítették vele a kutatók munkáját is. Sőt a levéltárnokoknak hivatalos kötelességük egyéb viszonylataira is több idő jutott ezáltal, mert a kutatók tájékoztatása lényegesen könnyebb lett. Legnagyobb mértékben közérdek tehát e kiadványok folytatása, A tett intézkedés tehát szerinte nem lehet hosszabbtartamú, mint ahogy a gazdasági helyzet kényszerűsége kívánja. Ellenben lehet beszélni arról, hogy bizonyos módszeres eljárással e kiadványok terjedelmét csökkentsék. Ez utóbbiakra mutat rá cikke további részében, Miklós Ödön. Burkard, Hans: Die Frage des Luftschutzes für Archive und Akteien, Vortrag am 25. Deutscher Arohivtag. 1934. Kivonatosan: Korrespondenzblatt des Gesamtvereins der d, G. u, Avereine 82. Jahrg, 1934, Nr. 2/3. S. 98. Teljesen: Archivalische Zeitschrift 44 B. 1936, 172—180. — A légvédelem, mely már a világháborúban is sok gondot és nehézséget okozott, a győztes államok légi erejének a közelmúltban történt s ma még lázasabban folyó nagyarányú növelése következtében különös időszerűséggel és fontossággal bír. A legyőzött államoknak a békeszerződések a leghatásosabb légelhárító eszköznek, a légierőnek a kiépítését megtiltották, így a fegyvernélküli védelem megszervezésére ilyen államokban különös gond fordítandó. Megszervezésében mindenkinek, egyéneknek és intézményeknek egyaránt ki kell vennie részét. A légitámadás, amely elsősorban a frontmögötti terület és a polgári lakosság ellen irányul, óriási veszélyt rejt magában a levéltárakra nézve is. Fontos, de ma még csaknem teljességgel tisztázatlan kérdés, hogy egy légitámadás alkalmával a levéltári anyag míképen menthető meg. Az előadó részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel és ismerteti az eddig felmerült gondolatok jelentékeny részét. így pl, javasolja a gyújtóbombák ellen a levéltári tetőgerendák ímpregnálását, homokzsákok alkalmazását, vasajtókat-, ablakokat-, állványokat, a padlónak beton- vagy gipszréteggel való megerősítését stb, Végül azonban mégis olyan megállapításokra jut, amelyekből kitűnik, hogy maga sem tarja egy esetleges légitámadás esetén az előbb említett óvóíntézkedéseket a levéltárak megvédése és megmentése szempontjából elegendőknek, Ezért mondja azt, hogy a veszélyeztetett helyen fekvő és a már jelenleg meglévő levéltáraknál, háború kitörésekor, szinte elkerülhetetlen a levéltári anyag lényegesebb és értékesebb részének biztosabb helyre való elszállítása; a még csak a jövőben építendő levéltáraknál pedig nem mulasztandó el a hely, az építőanyag és a többi szükséges dolgoknak és körülményeknek a légvédelni, sőt a gázvédelmi szempontok szerinti megválasztása. Az új levéltárak épüljenek lehetőleg távol a