Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Kovács Lajos: Sulica Szilárd: A Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztálya az 1931–33. évben. Klny. A Magyar Könyvszemle 1932/34. évi 1–4. füzetéből. Budapest, 1935. / 313–314. o.

IRODALOM 313 rosi magisztrátusok, a közgyűlések és városi bizottságok, a villany-, gáz- és vízművek, valamint a háború alatt alakult intézmények s a rendi hatóságok irattárait. Itt vannak a különböző térképek, tervek s kereskedelmi levelek, sőt itt találtak elhelyezést a különböző letétek is, A viszontagságos idők következtében a levéltárban egyetlen ép iratsorozat sincs, ezeket tehát a segédkönyvek alapján iparkodnak kiegészíteni, az összekeveredett levéltári anyagot pedig a proveniencia elvének megfelelően szétválasztani. A tanulságos füzetből elénktárul a tallinni levéltár fejlettsége és jelentőségének elismerése is, amit állandó kiállítása s levéltári katalógusai bizonyítanak. Ezekkel sok — nagyobb terjedelmű s jelentőségű iratanyaggal rendelkező — levéltár sem dicsekedhet. S a tallinni levéltár ezirányú tevékenysége nem is maradt eredménytelenül. Mint a közzétett táblázat bizonyítja, míg 1924-ben csak 27 kutató dolgozott a levéltárban, 1932-ben már 291 (20 külföldi). Tíz esztendő alatt 3 magyar kutató is megfordult a levéltárban. Bakács István János. Sulica Szilárd: A Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztálya az 1931—33. évben, (iKültönlenyomat a Magyar Könyvszemle 1932/34. évi 1—4. füzetéből) Budapest 1935. 32 1. — Örvendetes gyarapodásról, kitartó munkáról és sok-sok megoldást kívánó problémáról szerezhet tudomást az, aki tisztában lévén levéltáraink kulturális jelentőségével nem sajnálja a fáradságot, hogy figyelmesen átlapozza ezt a füzetet, Hazánkban a hatósági működés folytán kitermelődő levéltári anyagon túlmenőleg elsősorban a Nemz. Múzeumnak az Országos Levéltárral azóta már egyesített levéltára végzett nagy gyűjtő munkát. Mindenekelőtt régi nemes családaink levéltárainak megmentésére törekedett, de éppen az ismertetett években az osztály vezetője hathatós lépéseket tett a gazdasági szempontból jelentős levéltári anyag megmentésére is. A megindult tárgyalások során igyekezett rávenni az illetékeseket, hogy nagy kereskedelmi cégek, gyárak stb. legújabbkori anyagának örökletétként való elhelyezését tegyék lehetővé. Az osztály levéltári anyagának gyarapodása az említett évek alatt közel 100.000 darabot tett ki. A gyarapodásnak jelentőséget ad, hogy benne nagyobblétszámú középkori oklevél, közte kiadatlanok is vannak. Emelkedett a letétként elhelyezett családi levéltárak száma is és sok családi levéltár anyaga egészíttetett ki, A tisztviselők levéltári munkájára akadályozólag hatott a a megnövekedett kutatás kiszolgálása s így a csekély számú munkaerő igyekezete teljes megfeszítésével sem foglalkozhatott annyit rendezéssel, felállítással, mint amennyit a helyzet megkívánna, Sok gondot okozott a helyiségekben való hiány is, bár az Országos Levéltár és a Hadi Levéltár segítőkezet nyújtottak. Csak örülnünk lehet az 1934 évi VIII. t,-c,-nek, mely a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályát az Országos Le-