Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Bakács István János: Viískümmend aastat teaduslikku tööd Tallína Linnaarhiivis. (Fünfzig Jahre wissenschaftlicher Arbeit im Revaler Stadtarchiv). Tallin, 1933. / 312–313. o.

312 IRODALOM ventáriumot készít s előmozdítja az iratoknak tudományos kutatók által való használhatását azzal, hogy bizonyos korlátozások mellett, amelyek között szerepel az is, hogy a vállalatra szégyenteljes vagy megbélyegző kérdésekről nem szabad írni, kutatási engedélyt szerez- Amennyiben a megfelelő vállalat helyileg nem tudja biztosítani a zavartalan kutatást, a tanácsnak joga van a vállalattól valamely közgyűjteményben ígért megőrzés garanciája mellett a kutatás tartama alatti elhelyezést kérni. Komoróczy György. Víískümmend aastat teaduslíkku íöödTallina Línnaarhíívis. (Fünfzig Jahre wissenschaftlicher Arbeit im. Revaler Stadtarchiv,) Tallinn, 1933, 8°, 76, és egy facsimile- — A tallínni városi levéltár történetében új korszakot nyitott Theodor Schiemann, akit 1883-ban neveztek ki a levéltár vezetőjévé. Az azóta lefolyt félévszázad tudományos munkájának állít emléket ez a füzet, amely két tanulmányt tartalmaz párhuzamosan észt és német nyelven, A tanulmányok szerzői a régi és új levéltári osztály vezetői: Otto Greiffenhagen és R. Kenkman, Greiffenhagen tanulmányából megtudjuk, hogy a városi levéltárat már 1665-ben helyezték el mai helyiségében: a városháza földszíntjén, A városnak 1762-ben már levéltári tisztviselője is volt s az első rendezés a neves tudós, Georg Friedrich v, Bunsen nevéhez fűződik, aki 1842-ben az iratokat időrendbe szedte s bádogdobozokba rakta, Ő kezdte meg az íratpublikálást is. mikor azután Th. Schiemann került a levéltárba, megindult az iratok regesztázása, regisztrálása s a pecsétes oklevelek különválasztása. A rendszeres munka eredményekép 1896-ban már nyomtatásban jelent meg a levéltár katalógusa, A világháborút erősen megsenyvedte a levéltár; 1915-ben 87 ládában Moszkvába szállították, ahol a III. Sándor cár-múzeumba helyezték el s csak 1920-ban sikerült visszaszállítani. Ezután újrarendezték s 1924—26 között megjelent a levéltár új 'katalógusa is, Az orosz kormányzási reform (1889) a városi levéltárban csak a XVIII, század végéig terjedő iratokat hagyta meg, a többieket az észt kormányzó vette át s a kerületi bíróság épületében — elég kedvezőtlen körülmények között — helyezte el. Tekintélyes részük el is kallódott, egyes darabok pedig a moszkvai igazságügyi levéltárba kerültek, Míg Lívland és Kurland már a XX, század elején visszakapták levéltáraikat — mint R. Kenkman tanulmányából megtudjuk — addig Estland csak 1920-ban. Azonban ekkor a tallinni levéltárnak nemcsak ezeket az iratokat kellett átvennie, hanem a megszűnt pénzügyi hatóságok és az adóhivatal irattárait is. Ez utóbbit helyszűke miatt azután a dorpati központi levéltárba szállították, A városházán elhelyezett régi levéltári osztály mellett tehát kialakult az újkori íratok osztálya, amely hosszú tárgyalások után 1925-ben a városi könyvtár épületének pincéjében nyert elhelyezést. Ez az újkori értékes iratanyag magában foglalja a vá-