Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Wellmann Imre: Hauser, Edwin: Aufsicht und Ordnung von Gemeinde-, Bezirks- und Notariatsarchiven. Sonderabdruck, Schweizerischen Zentralblatt für Staats- und Gemeindeverwaltung, Jg. 1930. Largiader, Anton: Unsere Gemeindearchive mit besonderer Berücksichtigung desKantons Zürich. Sonderabdruck, Zeitschrift für Schweizerische Geschichte Jg. 1935. / 307–308. o.

IRODALOM 307 Itözoktatásügyi minisztériumnak egy külön levéltári osztálya áll, amely egyesíti a régi kormányhatóságok levéltárait, a palatinátusi (vajdai) levéltárakat is, Megállapítja, hogy az iratok •elhelyezése tekintetében ma még nagy horderejű kívánságok várnak megvalósításra, mert az egyes vajdai levéltárak nem rendelkeznek megfelelő hellyel, hanem a közigazgatási központban székelnek, de a kormány célkitűzései között helyet talál a levéltárak felszerelésének és önálló levéltárépületek felállításának a kérdése is. A tanulmány ügyes rendszerezése lehetővé teszi az idevonatkozó problémák megismerését és így a lengyel levéltárügy általános elveinek a tisztázásához használhatónak mutatkozik. Komoróczy György. Häuser, Edwin: Aufsicht und Ordnung von Gemeinde-, Bezirks- und Notariatsarchiven. SA. aus dem „Schweizerischen Zentralblatt für Staats- und Gemeindeverwaltung", Jahrgang 1930, Nr. 23/24, 8°, 8 1, — Largiader, Anton: Unsere Gemeindearchive mit besonderer Berücksichtigung des Kantons Zürich. SA. aus: „Zeitschrift für Schweizerische Geschichte", Jahrgang XV, Heft 2, Zürich 1935. 8°, 95—118. 1. — H, a svájci levéltárosok évi gyűlésén tartott előadásában azokról a rendelkezésekről számolt be, melyekkel Zürich kanton igyekszik elsősorban a községi levéltárak ügyét előmozdítani. Ezt a gondoskodást kétszeresen indokolttá teszi a községek messzemenő autonómiája, másfelől az a körülmény, hogy levéltáraik — számuk ezernél is többre megy, mert az igazgatás egyszerűsítése előtt a politikai, az egyházközségnek, a szegényügynek stb. külön levéltára volt — középkori anyagot is őriznek, nemcsak urbáriumaik nyúlnak addig vissza, hanem egyházi jegyzőkönyveik is. Ezért az állami levéltár kezdeményezésére már 1887 óta több rendelkezést hoztak a községi, kerületi és jegyzőségí levéltárak megóvása érdekében, hogy az iratokat középületben, külön helyiségben, tűzbiztos, tiszta és száraz helyen őrizzék, meg ne semmisítsék, a pergamen-okleveleket s az anyakönyveket 1803-ig, vagy fényképmásolatukat adják át a kanton levéltárának s ügyeljenek arra, hogy kikölcsönzés révén az íratok idegen kézre ne kerüljenek, mert az ügyészség álláspontja szerint hosszabb időn át kinnlevő anyag nem követelhető vissza. A selejtezés kérdésében a tudományos szempont csak másodrangú a közigazgatás követelményei mellett, melyek — egyes csoportonkint — egész sorozatoknak 80, 20, 10 évi megőrzéséi kívánják meg, azontúl azonban — esetleg minden tizedik év kivételével — megengedik az anyag részleges vagy teljes megsemmisítését. Jobban érvényesülnek a történettudomány szempontjai a községi levéltárak rendezése és felügyelete terén: 1906-ban elrendelték az iratok tárgy szerinti rendezését (6 csoportba: oklevelek, akták, számadások, kötetek, térképek, nyomtatványok), az állami levéltár utasításai szerint történő leltározását (a leltár egy példánya Zürichbe küldendő és állandóan 20*