Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Komoróczy György: Bourgin, G.: Les Archives de Pologne. Bibliotheque de l'École des Chartes. 1932. / 306–307. o.

306 IRODALOM lés okából ajánlatos, veszedelme azonban az, hogy így az egyházi okleveles anyag a tulajdonjog legmegnyugtatóbbnak látszó biztosítása mellett is végsőleg idegen kezekbe kerül és sorsa bármikor bizonytalanná válhatík. Az eszményi megoldás a harmadik lehetőség: önálló egyházi gyüjtőlevéltárak létesítése az egyházi közigazgatás erre alkalmas központjaiban s oda begyűjtése mindannak az anyagnak, mely a helyi egyházközségen túlmenő jelentőséggel bír, sőt a helyi jelentőségűnek is az esetben, ha az illető egyházközségben való őrzése nem biztonságos. Németországban természetesen minden nagyobb egyházközigazgatási egységnek — így elsősorban a katolikus püspöki egyházmegyéknek, a protestáns Landeskirchéknek, de sokszor az ezekbe tagolódó alacsonyabbrangú körzeteknek is — megvan a maga központi gyüjtőlevéltára, az azonban még nincs egységesen szabályozva, hogy az alárendelt egyházhatóságok, elsősorban a helyí egyházközségek mit tartoznak a maguk anyagából oda beszolgáltatni. A szakembereket komolyan foglalkoztatja az a kérdés, nem volna-e a legcélszerűbb minden, legalábbis 1648-nál régebbi anyagot a helyi levéltárakból kiemelni s a központokba begyűjteni. Az anyakönyvek ilyen központi egybegyűjtését már több katolikus és protestáns egyházi hatóság megindította. Általában, a birodalmi nemzetségkutató központtal (Reichsstelle für Sippenforschung) karöltve, mindkét egyházban megindult a levéltárügy egységes rendezése. Az eddigi központi létesítmények közül a szerző különös elismeréssel említi a rajnajobbpartí bajor lutheránus Landeskirche nürnbergi levéltárát, melyet, célszerű berendezésénél fogva, részletesen ismertet; továbbá a speyeri, eísenachi, bonni, wíesbadeni, boroszlói protestáns egyháztartományí, úgyszintén a bambergi, eichstätti, boroszlói, osnabrücki katolikus püspöki levéltárakat. Befejezésül sürgeti az egyházi levéltárosképzést (e téren eddig csak bajor részről történtek komoly lépések) s addig is, amíg az egyházi levéltárügynek az egész birodalomra nézve egységes rendezése és szervezése elkövetkeznék, az egyháztartományok minél következetesebb és szigorúbb felügyeleti és a lehetőségig központosító intézkedéseit ezen a téren. A rövid, de tartalmas dolgozat a magyar katolikus és protestáns levéltárügy rendezése szempontjából is sok megszívlelendőt tartalmaz. Révész Imre. Bourgín, G.: Les Archive« de Pologne. Bibliothéque de l'École des Chartes, 1932, 193—196. Szerző részben a lengyel levéltárügy kialakulására és mai szervezetére vonatkozó tanulmányok alapján, részben pedig — láthatólag — a saját tapasztalatai nyomán ismerteti a mai lengyel levéltárakat, a világháború után lefolyt történetüket és a levéltárak tisztviselőkarának levéltári, valamint tudományos munkalehetőségét. Az 1919-ben megszervezett lengyel levéltárügy élén a vallás- és.