Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Garzó József: Internationaler Archivführer. Bearb. von Hans Nabholz und Paul Kläui. Zürich, Leipzig, 1936. / 294–296. o.

IRODALOM 295 A kutatás lehetőségére és annak föltételeire vonatkozó kérdéseket a II. szám alatt 7 fő- és 10 alkérdőcsoportban csoportosította a bizottság. Közölni kellett, hogy mely időpontig szabad a levéltári kutatás minden további nélkül a levéltári anyagban, vannak-e az állami levéltáraknak olyan részei, melyekben csak bizonyos feltételek mellett szabad a tudományos kutatás, ha vannak ilyenek, melyek azok és mily feltételek mellett használhatók? Továbbá, hogyan lehet a kutatási engedélyt megkapni, vannak-e egységes határozmányok a regesták készítésére és azok közzétételére, az iratoknak szószerinti közlésére, az iratok másolatainak és fényképeinek a történetírók számára való kiszolgáltatására? Tudakozódtak, hogy van-e a levéltárnak saját fényképészeti berendezése, nyomtatott katalógusa vagy leírása és nyomtatott használati rendje? Melyek azok a formaságok, amelyek mellett a kutatási engedélyt megadják a belföldi és a külföldi kutatóknak, végül, hogy ad-e kölcsön a levéltár iratokat a belföldi és a külföldi rokonintézményeknek ? A munka megjelenésének szükségességét és fontosságát az állami levéltárak mindenütt átérezték és lelkiismeretesen válaszoltak a kérdőpontokra, A megküldött kérdőívekre Európából 34 állam 55 levéltára, Afrikából 2, Észak-, Közép- és DélAmerikából 12 állam, Ázsiából csupán India 8 levéltára, Ausztráliából 6 levéltár válaszolt, A beérkezett anyagot a levéltári bizottság megbízásából Nabholz és Kläui dolgozták fel. Teljes tárgyilagossággal, nagy szakértelemmel és sok fáradsággal végezték el sikeres munkájukat, A mű 3 részből áll: a tartalmas előszóból, melyet Casanova, a levéltári bízottság elnöke írt. A második rész a kérdőpontokat, a harmadik pedíg az állami levéltárak ezekre küldött adatainak feldolgozását foglalja magában. Az előszó 3, a kérdőpontok 1%, a levéltáraik ismertetése pedig 100 lapra terjed, A legrészletesebben természetesen a német levéltárakat ismerteti: a birodalmi levéltáron kívül 4 állami, 9 hercegségi és 3 szabadváros levéltárát. Az egyes államok levéltárainak ismertetéséből megtudjuk, hogy a levéltári anyag tudományos kutatására nézve a legtöbb állam időbeli korlátot állított, Így pl. a belga és a skót levéltár csak a 100, a francia nemzeti az 50, a német birodalmi a 30 évnél korábbi, az osztrák levéltár az 1895, előtti időből való iratokat engedi át minden további nélkül a tudományos kutatás számára. A szovjet levéltárában semmiféle időbeli korlát nincsen- A szász és a magyar királyi Országos Levéltár sem szabott meg időhatárokat, E két utóbbiban az állani és a magánosok érdekéből a főigazgató megtagadhatja -bizonyos íratok használatát, A kutatási engedélyek elnyerésének feltételeiről is kellő tájékoztatást kapunk e könyvecskéből. Az engedélyt legtöbb levéltárban annak igazgatója adja meg s több állam levéltárában bizonyos életkort (légin-