Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Csobán Endre: Pecchiai, Pio: Manuale pratico per gli archivisti delle publiche amministrazioni e degli archivi notarili. (Gyakorlati kézikönyv a közigazgatás és a közjegyzői levéltárak levéltárnokai számára) Milano, 1928. / 266–273. o.

270 IRODALOM zadtól kezdve a városok és községek külön közjegyzői levéltárat szerveztek a maguk számára. A XVI, században Olaszország 14 államra oszlott s e szerint 14 állami levéltár alakult ki. Az olasz egység megalkotása alkalmával 1860-ban az államok számát hétre csökkentették s az állami levéltárakat is így vonták össze. Később viszont szétosztották 19 város között. Pecchíai sem az előbbi, sem az utóbbi felosztást nem helyesli, mert nem tartja természetesnek. Vannak ezenkívül tartományi levéltárak nagyszámmal. Egyes levéltárak túlságosan megnövekedtek, ami lehetetlenné teszi a jó kezelést. Mások viszont megfogyatkoztak és jelentőségüket vesztették, Az olasz levéltárak állapotáról nem mondhat sok jót a szerző. Különösen két hiányt hangsúlyoz. A levéltárak leltározása, katalogizálása s ezeknek nyomtatásban való közlése sokkal hátrább van, mint akár Angolországban, akár Franciaországban. Másik hiány a levéltárak gondozatlansága. A magánlevéltárak tönkremennek Olaszországban, mert az állam nem gyakorolja felettük azt a felügyeletet, amit az egyéni szabadságot tisztelő Anglia egész a legszélsőbb határokig visz. Az első rész végén ismerteti Franciaország, Belgium, Spanyolország, Portugália (és Andorra), Németország, Ausztria, Nagybritania, Svájc, Hollandia, Oroszország és a skandináv államok állami levéltárait, megnevezve a tartományi levéltárak székhelyeit is/ sok esetben, Magyarországról nem szól. A második rész meghatározásokkal kezdődik. „A levéltártan azoknak az elméleti és gyakorlati ismereteknek az összesége, amelyek egy levéltár helyes kezeléséhez és rendezéséhez szükségesek." A levéltártanból tanulhatjuk meg: mi a levéltár, hogyan keletkezik és miért van, továbbá: történetét, szerkezetét, alkotó részeit, anyagát, a részek és anyag természetét, a levéltári teendők technikáját, a rendezés, számontartás, megtartás és megóvás módszereit. A levéltártan segédtudományai között felsorolja a filológiát, metrologiát (mértéktan), biográfiát (az oklevelekben szereplő személyek életrajzi adatai), toponomastícát (helynév-ismeret) és euristicát vagy heurísticát (a forrásmunkákban való jártasság) is. A levéltárak különböző fajainak meghatározásánál általában a holland ideológiát követi Pecchíai. A holland levéltárosok munkáját egyébként is sokra becsüli. E meghatározások után szól a levéltárak természetes összetételé-