Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: Trencsén vármegye levéltárai a vármegye multjára vonatkozó főleg középkori oklevelek szempontjából : első közlemény / 225–245. o.

TRENCSEN VÁRMEGYE LEVÉLTÁRAI 231, a felkutatott levéltári anyag erre csábít bennünket, mégis mivel a jelen dolgozat feladata a trencsénmegyeí levéltárak 1914-ben napfényre került főleg középkori anyagának tartalmát ismertetni és közkinccsé tenni, az alábbiakban levéltárról levéltárra haladva közzétesszük azt a többnyire még ismeretlen forrásanyagot, amely 1914 tavaszán és nyarán összegyűjtetett és amely a cseh megszállás óta — ha az anyag esetleg eddig még nem is pusztult el, —• magyar kutató részére a hely színén nehezen hozzáférhető lett. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy mivel a kutatások alkalmával Észak-Nyitra néhány levéltárának anyaga is tanulmányozás és gyűjtés tárgyát képezte, ezen levéltárak anyagát is közöljük, még akkor is, ha az nem trencséni, hanem nyitrai vonatkozású, hiszen ezt ma magyar kutató épúgy nehezen közelítheti meg, mint a trencséní anyagot. I. Bán (Trencsén-Bán, szlovákul: Banowce) levéltára. Trencsén városától keletre fekvő, s ezzel együtt már korán emlegetett lakott hely, amelyet a források előbb ,,cívitas"-nak, majd oppídumnak neveznek. Az egykori mezőváros (melynek a középkorból csak két bíráját, Vanyát és 1404—1405-bŐl Bleskót ismerjük) főterén még ma is ott áll a pellengér és a község- (város-) házán ma is megvannak a XVIII. századi bírói sceptrumok, s egy 1799-ből fennmaradt pozsonyi mérő. Bán a középkorban az ugrocí várhoz tartozott, viszont az újkorban tizenegy más községgel együtt az Illésházy-családé lett, míg ezen család kihalta után, a múlt század közepén a br. Szina-család kezére került. A községházán levő községi levelesládában 1914-ben a következő oklevelek őriztettek: 1. 1376. február 29. Buda. I. Lajos király Vanya bíró és János esküdt „civitatis nostre de Ban" nevében előadott panaszára „magnifico Nicolao filío domíní quondam Baany", ugróczi várnagynak elmondja, hogy azt a vásári vámot (tributum fori), amelyet ő adott a városnak, a várostól elvette és most magának szedi, továbbá az erdők és mindenféle hasznok élvezetében a várost akadályozza. Midőn pedig mi — mondja a király — „villám nostram Baan vocatam predicto castro nostro Ugrocz vocato omníno eximen-