Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Bánrévy György: Az iratkezelés története Budán és Pesten, 1686–1873 : harmadik közlemény / 204–224. o.

AZ IRATKEZELÉS TÖRTÉNETE BUDÁN ÉS PESTEN 1686-1873. 221 100 frt bírsággal sújtottak,

276 A jegyző hitelesítéseit 1723-ig hivatalos pecséttel nem erősíthette meg. Ekkor kapott a jegyzői hivatal kizárólag hitelesítések megerősítésére szolgáló pecsétet, mely természetesen a jegyző őrizetére volt bízva.

277 Egyszerű iratmásolatokat hiteles formában a kancellária, telekkönyvi hivatal, árvaszámtartóhívatal stb. is kiadhatott. A kancellária a tanács, illetőleg jegyző utasítására felvilágosítást adott a már őrzésre került iratokból, jegyzőkönyvekből, azokat szükség szerint beadta a tanácshoz, kikereste a felmerült ügyek esetleges előiratait és a hátirattal ellátott kérvényt vagy rendeletet átvéve közölte az érdekelt féllel. Ha a közlés az illető irat másolatának kézbesítése útján történt, a kézbesítő kancellista ezt feljegyezte a kancellária őrizetében maradt eredetire. Ha viszont az eredeti iratot kézbesítette a félnek (mint például a tanács által elintézett és ismét kiadott kérvényt), akkor erről igazoló feljegyzést készített. Ha egy bizonyos ügyben valamelyik szakhivatalhoz, mint például az árvaszámtartóhívatalhoz, kincstári vagy adóhivatalhoz tartozó iratokra és dokumentumokra volt szükség, akkor természetesen az illető hivatal tett eleget a tanács felszólításának a maga hatáskörén belül és adta ki vagy másolta le az aktát. Másolatokat is ugyanúgy adhatott nemcsak a kancellária, hanem a többi hivatal is. A másolat kiadása félnek elismervény ellenében történt. Más esetben, amikor a felet az eredeti irat illette, a kancelláriának az originálisról másolatot kellett készítenie és azt visszatartania. Tisztviselők kinevezéséről dekrétumot, országgyűlési követek 276 1725-ben Weissenbohrn János Roth Ker. János színdikus ellen. — Budai tan. jk. 1725. jan, 8. és 12. — A büntetés kiszabásában hivatkozott, a hitelességet védő törvény valószínűleg az 1723. évi törvény 35. cikkének 1. §-a, 277 Weil len sich gezihniben will, dass gleichwie die übrige Ämbter, also auch Notariatus mit einem Sigillo Officii versehen seye, als wird Herr Vanosi [az időben bíró] dergleichen in Wien verferttigen lassen, so nicht ad expediendum, sondern nur ad authenticandum prae manibus Domini Syndici aufzubehalten seyn wird. — Budai tan. jk. 1723. dec. 9. — Bizonyító levéltári adatok hiányában egyelőre csak feltesszük, hogy az a tény, hogy a város a jegyző számára az 1723. év végén külön hitelesítési pecsétet biztosított, következménye a közhitelességre vonatkozó 1723-i törvénycikkeknek. V. ö, Érdujhelyi M.: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. Budapest 1899. 244—246. 1. és Papp L.: A hiteles helyek története és működése az újkorban (Palaestra Calasanctiana 14, sz.), Budapest 1936, 40, 42—45, 1. — A város az új pecsétnyomóért 2 frt 15 kr.-t fizetett. Budai tan. jk. 1724. júl. 18.