Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Bánrévy György: Az iratkezelés története Budán és Pesten, 1686–1873 : harmadik közlemény / 204–224. o.

AZ IRATKEZELÉS TÖRTÉNETE BUDÁN ÉS PESTEN 1686-1873. 215 vem maga után az ügy érdemi elintézésében. A helytartótanács tehát 1726. július 7-én felszólítja Buda városát is, hogy minden egyes különálló ügyre külön-külön választ adjon,

254 majd megismétli ezt a rendeletet 1744-ben, 1769ben, 1770-ben és 1771-ben is. Még abban az esetben se foglalkozzék egy jelentés több üggyel, ha a leiratban, melyre a jelentés válaszképpen! készül, valami különleges okból a szokástól eltérőleg több különálló kérdés szerepel.

255 A m. kir, kamara 1753-ban olyan értelemben rendelkezett, hogy a beérkező összes jelentések a hitelesség szempontjából el legyenek látva az azon a tanácsülésen, amely az illető expedíciót jóváhagyta, jelenvolt, tehát a jelentésre nézve határozatot hozó tanácstagok sajátkezű névaláírásával. Ezt a rendeletet a kamara 1753. július 4-én közölte Buda városával,

256 de 12-én márís módosította, mert tudomásiára jutott, hogy több szabad királyi városban akadnak olyan tagjai a tanácsnak, akik nem tudnak írni. A kamara ezek szerint elegendőnek tartja, ha a kiadmányozást intéző jegyző (per expedientem notarium) írja a jelenvolt tanácstagok nevét a jelentések és előterjesztések alá.

257 A kamara egy 1777. miájus 9-én kelt körrendelete újból figyelmezteti a városokat ezen rendelet betartására, de ekkor már ismét sajátkezű aláírásokat követel.

258 A helytartótanács sem elégedett meg az ilyen általános aláírási formával: ,,

Judex, Consul et Senatores etc.",

259 hanem 1776. február 29-én kiadott körrendeletében szintén megkövetelte, hogy az uralkodóhoz vagy a felsőbb hatóságokhoz intézett minden egyes értesítést (felterjesztést) és jelentést a határozathozó tanácsülésen jelenlevő tanácstagok sajátkezűleg írjanak alá. A helytartótanács állásfoglalására az adott okot, hogy némely szabad királyi városban a tanácsnak csupán egyetlenegy tagjától származó határozat került kiadmányozásra és ezáltal úgy tűnt fel, mintha az az egész tanács döntése lett volna, ho* lőtt a tanács esetleg éppenséggel nem értett egyet az illető határozattal. Az aláírásokra vonatkozó rendelkezés 254 U. o. 1189. 255 U. o. 2332, 700, 2612, 1265. 256 U. o. Cam. ant. 185. 257 U. o. 186. 258 U. o. 420. 259 U. o. Loc. ant. 2419, 2632. - 1784-ből.