Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Vörös Márton: A svéd levéltárügyről / 196–203. o.

A SVÉD LEVÉLTÁRÜGYRÖL 197 révén fejlesztették az íráskultúrát, épúgy a természeti lehetőség kínálta fel az ősi skandináv „levéltár" kialakulását. A svéd sziklákra gondolok és a svéd runakövek ezreire célozok: a Kr. utáni V. századtól még a XIV. századig is terjedő szíklaírás-kultúrára, melyek a maradványok külsejénél, méreteinél s lelőhelyük természeténél fogva múzeumokat illetnek, de hierogliefjeikben rejlő szellemi hagyatékaiknál fogva levéltárakat. Hasonlóak a régi Alexandriának cserépre égetett kultúrájához. Összegyűjteni nem szabad őket, mert szentté vált helyükön a környék ősrégi történelmi múltját valószínűsítik a jelenbe s ott őrzik tovább a helynek históriai géniuszát, ahol még a zord Skandináviának ezerévnyi éghajlati és emberi vihara sem tudta azokat ledönteni, A világ legkülönösebb, valóságos levéltára ez, sziklába meredve, tűz- és vízkármentesen, ezerszámra szerteszórva, tengerpartokan, ősi települések sejtett nyomai fölött, de a svéd tudományos élet által egyenként nyilvántartva, feldolgozva, tudatában roppant értéküknek. Ezek nem emlékkövek, nem kegyeleti tárgyak, hanem fölvésett történelmi eseményeknek, ősi jogi ügyleteknek valóságos szikladiplomái. Talán egyszer e különös „kőlevéltárra" itt, e magyar folyóirat szaklapjain, visszatérhetek, most azonban áttérek a mi hivatásunkat mégis közelebb érintő svéd ,,papír"-levéltárnak rövid, de lehetőleg minden kérdést felölelő ismertetésére. Történet. A mai svéd állami központi levéltár kialakulásának első nyomai a középkorba vezetnek vissza, bár a középkori kormányzósági kancellária levéltári anyagából sértetlenül nem sok maradt vissza, A legrégibb s egyben legértékesebb anyag nagy részét a Dániával való perszonál-uniójuk ideje alatt vesztették el, amikor azt a dánok áthurcolták kicsiny félszigetükre. Ez anyag, után később hiába kutattak, legnagyobb részük örökre elveszett. Amit a dánok visszahagytak, azt az 1697. évi s alant ismertetett tűzvész pusztította el. A II. Krisztián alatt Dániába átszállított levéltári anyag nagy részét most, 1929. évben különböző csereügyletek révén mégis visszaszerezték. A svéd levéltár valamelyes megszervezése I. Gusztáv alatt kezdődik, párhuzamosan a kancellária működésével, amikor is a kamarai számadásoknak már jelentős anyaga gyűlt össze. Mindezek kiegészítve különböző egyházi anyaggal, képezik a tulaj donképeni középkori anyagot, amit a XVI. század második felében átvéve, az úgynevezett Antiquitetsmúzeum őrzött, később pedig a királyi könyvtár