Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltári irodalom feladatai / 7–22. o.

18 SZABÓ ISTVÁN nekelőtt pedig az egyes államok levéltári organizációjának, levéltári jogalkotásának, elvi rendszerezéseinek és technikai eredményeinek bemutatásán. Ha a sajátos levéltári problémák ily intenzív irodalmi munkálását tartjuk is szükségesnek, ugyanakkor nem tartjuk elhanyagolhatónak a levéltári irodalom másik nagy területének, a levéltártörténeteknek és levéltárismertetéseknek művelését sem. Ez az a terület, amelyet folyóiratunk eddig is bőséges eredménnyel művelt s amelyet ezután is művelnie kell, de sohasem tévesztve szem elől e munkálatok rendeltetését, célírodalom-jellegét, A levéltártörténetek ebből a szempontból nem állanak közös nevezőn más történeti monográfiákkal, melyekből a nemzeti történelem egésze, majd az egyetemes történelem tevődik össze, A levéltár ugyanis az életnek nem olyan területe, melynek eseményei általában történelní ismereteinket szemmelláthatóan gazdagítanák, a történelmi képet új vonásokkal gyarapítanák, A levéltár történetének megismerése egészen gyakorlati célt szolgál: a levéltárnok és a történetkutató eligazítását az anyagban, A levéltár múltjának ismerete ugyanis magán keresztül anyaga tartalmának és szerkezetének ismeretéhez is vezet. Ha ezt nem tenné meg, hanem kimerülne külső mozzanatok felsorolásában, akkor céljának nem is felelne meg, Ugyanezt mondhatjuk a levéltárismertetésekről is, melyek úgy óhajtják nyújtani egy-egy levéltár áttekintését, ahogy ma előttünk áll. Miként minden levéltártörténet végül a ma előttünk álló levéltár áttekintéséhez vezet, épúgy a levéltárismertetések történeti elemeket vesznek fel magukba. A kettő között tehát csak elméletileg húzható meg a választó vonal, ez azonban a szolgálni hivatott cél rovására nem megy. Annál élesebben kell megvonnunk a határt egyrészt a levéltárismertetések és másrészt a forráspublikációk és a leltárak között. Azokat a közleményeket, melyek levéltárismertetéseknek óhajtanak mutatkozni, de egyebet nem nyújtanak, mint valamely levéltár meghatározott szempontok vagy tetszés szerint kiválogatott darabjainak másolatait vagy tartalmi kivonatait, a történeti forráskiadványok közé kell utalnunk. Azoknak a leltárszerű felsorolásoknak pedig, melyek valamely levéltárnak egyszerűen csak főbb sorozatait, vagy éppen e sorozatoknak csak címeit tüntetik fel, a maguk nemében jó szolgálatot tevő lexikális jellegű munkákban (amilyen pl. a Magyar Minerva VI, kötete) kell nyilvánossághoz jutniok.