Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltári irodalom feladatai / 7–22. o.

16 SZABÓ ISTVÁN nokaínk szakképzettsége szempontjából különös jelentő­sége van. Az új képesítési törvény által előírt egyetemi képesítés kétségtelenül hathatós eszköz lesz a vidéki le­véltárnoki kar általános színvonalának emeléséhez, az Or­szágos Levéltárban eltöltendő egyévi gyakorlat pedig, me­lyet szintén kötelezővé tesz a törvény, lehetővé teszi a le­véltári hivatással járó tennivalók megismerését. Az elmé­leti ismeretek megszerzése azonban a levéltártani kézi­könyv nélkül mindig rögös munka lesz. A ,,levéltárilag" való gondolkozáshoz, a levéltári munka ez elsőrangú felté­teléhez az elméleti ismereteket összefoglaló kézikönyv épp­oly szükséges, mint a megfelelő vezetés alatt végzendő gyakorlat. Számolnunk kell azzal is, hogy a levéltárügy te­rén a közeljövő gyors fejlődést fog diktálni. Már pedig hogy a magyar levéltárnokság e fejlődéshez felzárkózva, annak irányításába is bele tudjon szólni, megköveteli tel­jes elméleti és gyakorlati felkészültségét. Ez a megfontolás vezet bennünket, mikor a levéltár­ügy aktuális kérdéseinek megbeszélései mellett egyidejű­leg megnyitjuk hasábjainkat ama alapvető levéltári isme­retek előadásának is, melyeket szerencsésebb helyzetben levő nemzetek közönsége az éppen napjainkban egymás­után megjelenő önálló levéltártanokban talál meg. Szán­dékunk összetalálkozik a közelmúltban alakított testü­leti szervünk, a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete által időnként tartandó korgresszusok prog­ramra jávai, melyekben az időszerű feladatok mellett ezek a fundamentális levéltári kérdések is előadásra kerülnek, éppen a hiányzó levéltártan és levéltári képesítés némi pótlásának gondolatával. Folyóiratunk az idevágó kon­gresszusi előadások átvételével tehát a fentiekben maga elé tűzött feladatot teljesíti s ezzel nemcsak bevált példá­kat követ, hanem az 1936-ban tartott első kongresszus ki­fejezett kívánságának is eleget tesz. Természetesen ez alapismeretek közlésének a kongresszusoktól függetlenül is igyekszünk módját találni s ugyanakkor a korszerű le­véltári problémáknak is teret juttatni. Nyilvánvaló, hogy a térrel, melyet folyóiratunk e célra felkínál, még csak egyik feltétele van biztosítva e sajátos levéltári irodalom kibontakozásának. Szükség van levéltárnokokra is, akik ily kérdésekkel irodalmilag óhajtanak foglalkozni. Nem ál­tathatjuk magunkat: ma tudományosan képzett és irodalmi munkásságra hivatott levéltárnokaínk érdeklődése jófor­mán egyedül a történettudomány felé fordul, mi azonban

Next

/
Thumbnails
Contents