Levéltári Közlemények, 14. (1936)
Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: A vármegyei notárius / 149–171. o.
162 FÖGLEIN ANTAL bályrendelete szerint az okleveleket már nem az alispán, hanem a jegyző pecsételi, nyilvánosan az ítélőszék előtt és ő hirdeti ki. 62 Zólyom vármegye 1656. évi szabályrendelete szerint a jegyző előtti ügyvédvallás is érvényes. 63 A XVII. század második felében már egészen megszokott dolog volt, hogy a jegyzőkönyvet még maga a jegyző írta ugyan, de az okleveleknek, az ítél őszéken és közgyűlésen hozott végzéseknek csak a fogalmazványát írta; a letísztázását már a helyettese vagy az ekkor már általánosan alkalmazott jó írású írnok (scriba), a későbbi ,,kancellista" végezte és a jegyző csak aláírta és pecséttel látta el. Szatmár vármegye már 1650-ben megengedte, hogy a „scriba" a jegyzőkönyvbe is beírhasson; de a bejegyzés szövegét a jegyzőnek kellett megfogalmaznia. 64 A jegyző aláírásával kapcsolatban e század második felében tűnik fel a „juratus" jelző mellett az utóbb, a XVIII. század elején már általánosan használt „Ordinarius"; a „Sedis Judicíariae" elhagyásával pedig a „Cornítatus" szó; vagyis a jegyző már nemcsak az í télőszéknek, hanem az egész vármegyének „rendszerínti" (rendszeresített) „hites" (felesketett) tisztviselője: „Juratus Ordinarius nótárius Cornítatus N." Ha egy-egy jegyző tisztségéből távozott, vagy — ami a XVII. század második felében már egészen megszokott dolog volt — a saját vagy a szomszédos vármegye alispánjává választatott, az addig gondjaira bízott archívumot, amely egyik-másik vármegyénél már tetemes számú jegyzőkönyvre 05 és több ládányi iratra szaporodott, átadta az utódjának. Gyakran megtörtént azonban, hogy a vármegye csak üggyel-bajjal tudta megszerezni levéltárát; sok esetben a nótárius özvegyétől, vagy éppen idegen kezekből. Idők folyamán a jegyzőknél őrzött és kezelt iratok nagy tömegénél fogva mindinkább nehezebb lett azok célszerű, biztos elhelyezése és gondozása. Az örökös hurcolás ítélőszékről ítélőszékre; az ide-oda szállítás egyik jegyzői levelesládából a másikba; egy kis felületesség az elhelyezésben; gondatlanság az őrzésben és kezelésben; kényelmesség az átadásnál, amikor ennél is, amannál is « 2 U. o. 143. 63 U. o. 322. 64 Ü. o. III. 118. 65 Zólyom vármegyének a XVII. sz, végén már 22 drb. jegyzőkönyve volt.