Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: A vármegyei notárius / 149–171. o.

A VÁRMEGYEI NÓTÁRIUS 159 is nyert.

48 Huszonnyolc évig, 1652-ig szolgálta vármegyéjét, ami ekkor még ritka hosszú szolgálati idő volt. A XVII. században már elég tanult és írásban jártas egyén állt a vármegyék rendelkezésére. De ez ekkor egymagában már nem volt elegendő. A bécsi udvar nagy hatalma, a török nyomás és az ellene való védekezés, az örökös bizonytalanság, az idegen és a földhöz ragadt szegény népet a töröknél is jobban nyomorgató katonaság erőszakossága, a belső zavarok sokfélesége stb. állandóan arra kényszerítették a vármegyéket, hogy résen legyenek és a legkiválóbb fiaikra bízzák sorsuk intézését. Az alispánok, tekintélyesebb nemesek állandóan úton voltak, követségben jártak. Hol a császári udvarnál, hol a nádornál, hol a pozsonyi kamaránál kilincseltek; panasz, kérelem, tiltakozás napirenden volt. Ebben merült ki a vármegye vezetőinek tevékenysége. Mindez, tekintve, hogy a követjárás is sokszor a jegyzőre hárult, megnövelte a teendőit és emelte tisztségének fontosságát. Okos, éles eszű, ékesszóló, kitűnő tollú emberekre, Dubecius Györgyféle jegyzőkre volt szükség. Ha azután akadt ilyen, azt siettek a szomszéd vármegyék is megnyerni maguknak, és így a XVII. sz.-ban is gyakori az eset, hogy kiváló jegyzők két, sőt több vármegyében is tisztséget vállaltak. A jegyzői tisztségre pályázók mindenekelőtt beszerezték maguknak a törvénykezés és közigazgatás keretében szokásos minták gyűjteményét, a ,,Formulare"-könyvet. Ez a gyűjtemény egyébként már a középkorban is ismeretes és szokásos volt. Az ügyintézések formáját egyik vármegye átvette a másiktól és országszerte egyöntetű szöveggel keltek a hasonlótárgyú ügyek kiadmányai. De azért mindig akadtak egyes kiválóbb fogalmazók, a latin vagy magyar nyelvnek különösen képzett mesterei, akik a felsőbb helyre küldött felterjesztések, a diétára küldött feliratok, vagy az „atyafiságos szomszédos" társhatóságokhoz küldött átiratok és levelek révén országos hírnévre tettek szert. A jegyzők tekintélye nőtt és ebben a században már egészen megszokottá vált, hogy a távozó alispán helyére a jegyzőt választották meg, vagy egyéb országos, díszes állásba és tisztségbe emelték.

49 48 Családja kihalt. Nemeslevele ma Zólyom vm. levéltárában őriztetik. 49 Így Darás István, Sopron, Zala, Somogy és Veszprém vármegyék közös jegyzője 1649-ben országbírói ítélőmester (Orsz, Ltár. Kanc. Partie. 1649. 4); Gazdagh Fülöp 1641-ben Vas vm, jegyzője.