Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: A vármegyei notárius / 149–171. o.

152 FŐGLEIN ANTAL sekre,

12 valamint az ítélőszékeken. kelt kiadmányokra terjedtek ki. Az írásbeliség az új közigazgatás szolgálatában eleinte nehézkesen ment, aminek nem utolsó oka az is volt, hogy a tisztviselők, első sorban a szolgabírák, a középkorban a főispánnak bírótársai, a XVI, században pedig már az ,,Universitas nobilium" első tisztviselőjének, az alispánnak alárendelt segítő társai, nem voltak mindig az írásban jártasak. Még 1579-ben is akadt olyan szolgabíró, aki nem tudott írni; sőt még a nevét sem tudta aláírni. Bars vármegyének egyik, ezen évi kiadmányán az egymás mellé sorakozó szolgabírói pecsétek felett, az egyik szolgabíróé, Tapolchany Boldizsáré felett a következő szavak olvashatók: ,,Pro Baltihazaro Tapolchany Judlium subscripsit se Balthazar Tarnovszky ex eo, quia Idem Balthazar Tapolchany scribere nescit".

13 Ekkor lép előtérbe a vármegye jegyzője és válik személye nélkülözhetetlenné, első sorban az ítélőszéken. Hoszszú időkön át ,,nótárius sedis iudíciariae" volt a neve és csak a XVI. sz. végén, rendszeresebben pedig a XVII. században, nevezi magát „nótárius Comítatus"-nak. A jegyző személyének megválasztásában sokáig a főispánnak volt döntő szava. Megszokott dolog volt, hogy a vármegye rendéi megkérték a főispánt, hogy fogadjon fel a vármegye részére egy alkalmas „deákos" embert jegyzőnek.

14 E szokásból kifolyólag utóbb a főispánok önhatalmúlag egyszerűen kínevezték a vármegye jegyzőjét. Még a XVI. században sem nagyon válogathattak a vármegyék az alkalmas egyénekben, mert kevés volt a jelentkező. „Melynek nem egyéb oka volt — mondja Szirmay Szatmár vármegyére vonatkozólag, — hanem azon Megyének sok háborús viszontagságai és az Iskoláknak nem létele s azért az ifjúság, a tanulásban módgya nem lévén, inkább katonáskodott, mint sem a Deák nyelv. .. tanulására adta magát."

15 Azért e vármegye még a XVI. század második felében is úgy szerzett magának jegyzőt, hogy a pozsonyi diétára küldött követei egy ügyes tollú ifjút vittek onnan magukkal haza, aki csak „szívességből" 12 Zólyom vármegye említett első jegyzőkönyve is legnagyobb részt csak ítélöszéki feljegyzéseket tartalmaz. 13 Orsz. Ltár. Törzsany, 1579. 14 Károlyi J.: Fejér vármegye története (1896) II. 219, 220. 15 Szatmár vm, esmérete I. 139.