Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltári irodalom feladatai / 7–22. o.

14 SZABÓ ISTVÁN árvái közbirtokosság, a Festetich, Gradeci Horváth— Stansith, Korponay és Zichy családok levéltárairól. A magyar történetkutatók tájékoztatására adattak közre azok a tanulmányok, melyek a magyar történetírás szempontjából jelentőséggel bíró nagyobb külföldi levéltárakat, ezeknek éppen magyar vonatkozású anyagát ismertetik meg. így ismertetéshez jutottak a bécsi házi, udvari és állami levéltár — ez kétízben is, továbbá a bécsi udvari kamarai levéltár, a párisi nagy levéltárak, a simancasi spanyol állami levéltár, a bolognai, firenzei, nápolyi és velencei olasz állami levéltárak, a lengyelországi levéltárak szintén kétszer, a Szent Domonkos-rend római levéltára, München város levéltárai s a Fugger család augsburgí levéltára. Az osztrák, bajor és holland levéltárügy ékről szóló tanulmányok egyformán szólni kívántak a levéltárnokoknak és történetíróknak. A gyakorlati és elméleti levéltári kérdések kevésbbé jutottak szóhoz, alig három-négy tanulmány lapozható fel, melyek írói e parlagon heverő problémákhoz nyúltak — jóakaratúlag törve az utat a továbbiak elé is. Hasonlóképpen csupán néhány a száma a diplomatikai tanulmányoknak is, annál több a forrásközléseké, melyek elsősorban az Országos Levéltár, de nem ritkán más belföldi, sőt három ízben külföldi levéltárak anyagát tárták fel, — többször terjedelmes folytatásokban. Ezek után a beköszöntőben bejelentett történelmi tanulmányok számára már alig-alig maradt hely, az utóbbi időben jóformán teljesen ki is szorulva hasábjainkról. Ez a rövid summázás arról tesz tanúságot, hogy a folyóiratunk beköszöntőjében kitűzött programmtól lassanként eltolódás következett be, A távolodás évfolyamaink sorjában haladva megfigyelhető s természetesen jelentkezett a levéltári irodalom tartalmáról alkotott felfogásnak párhuzamosan haladó általános európai átalakulásával. Az e közben szerzett tapasztalatok azt az aggodalmat, mintha a levéltári tanulmányoknak előtérbenyomulásával és a történelmiek kiszorulásával egyhangúság fenyegetné folyóiratunkat, nem igazolják. A cáfolatokról maguk az egyre szaporodó modern levéltári problémák gondoskodnak, hiszen ma már az oly annyira fontos levéltári általános mutatók és nyomtatott leltáraktól a filmlevéltárakig, a levéltári anyag háborús védelmétől a levéltári jog még jóformán csak most éledő kérdéseiig, a modern közigazgatás óriási írattömegeitől a selejtezés és rendezés, majd továbbmenve a közigazgatás ügykezelési rendszereiig, melyekbe a gyakorlati le-