Levéltári Közlemények, 14. (1936)
Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Seidl, Jacob: A levéltári igazgatás és a levéltári anyag védelme Ausztriában / 136–148. o.
144 JACOB SEIDL telén maradt, a megejtett vizsgálatok pedig azt mutatták, hogy nem egy levéltár állapota hagy kívánni valót maga után, de meg mivel az 1930 körül beállott gazdasági válság és a hitbizományok megszüntetését megengedő fentidézett törvény folyományaként nagyobbmérvű birtökváltozások lehetőségével kellett számot vetni, az „Archivamt", hacsak nem akarta volna magát a kötelességmulasztás jogos vádjának kitenni, kénytelen volt magát elszánni arra, hogy a jelentékenyebb magánlevéltárak biztonsága érdekében a szükséges óvórendszabályokat életbe léptesse. Miért is az illetékes tartományi levéltárak előterjesztése alapján az idézett műemlékvédelmi törvény 3. és 16. §-a értelmében eddigelé 124 esetben 1 * meghozta azt a végzést, amely az érdekelt magánlevéltárak fenntartását — még pedig a legtöbb esetben megoszthatatlan egészként —, közérdekké nyilvánította. 15 E megállapítás a kérdéses levéltáraknak a műemlékvédelem alá helyezését jelenti, aminek jogi következményei lényegében a következők: a levéltár egységének megbontása, az annak állagát és történetileg kialakult felállítási rendjét érintő mindennemű változtatás, avagy a levéltár egyes részeinek eladása az ,, Archivamt" engedélyéhez van kötve; a levéltárnak teljes egészében történő eladása vagy átruházása az új tulajdonos megnevezésével az „Archivamt"-nak bejelentendő 1 és végül az államnak jogában áll, hogy a levéltár épségének veszélyeztetése esetén kellő biztonsági rendszabályokat léptessenek életbe; utóbbiak keresztülvitele az „Archivamt" idevágó javaslata értelmében az illetékes tartományi főnök hatáskörébe tartozik. A fentiekben ismertetett óvintézkedések csaknem kizárólag oly magánlevéltárakra vonatkoznak, amelyek nemes családok tulajdonában vannak, illetőleg voltak, s amelyek jelentőségét az a körülmény adja meg, hogy e családok tagjai magas közhivatali tisztségeket töltöttek be és 14 Alsó-Ausztriában 48, Felső-Ausztriában 30 (ebből 4 esetben csak egyes darabokról volt szó), Tirolban 11, Steierországban 16, Karinthiában 8, Burgenlandban 6, Voralbergben 1 és Bécsben 4 esetben. 15 Miután a műemlékvédelmi törvény értelmében az „Archivamt" végzései és rendelkezései végérvényesek, a levéltárak tulajdonosai, amennyiben az Archivamt végzése ellen kifogással óhajtanak élni, csak a közigazgatási bírósághoz fordulhatnak. Ez eddigelé nem fordult elő. Az A. Levi által (i. h.) a magán levéltárak oszthatatlanságának törvényes kimondására nézve felállított követelés Ausztriában megvalósult.