Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme / 105–135. o.

NEM ÁLLAMI LEVÉLTÁRAINK VÉDELME 119 Ezen akciók azonban, ha nélkülözték is a központi irányítás egyöntetűségét és átfogó hatását, alapjában véve rendszertelenül ugyan, de hathatósan oldották meg a levéltárvédelem és felügyelet feladatait. Az állami beavatkozás a Zentralkommission szerepével kezdődött, mely éppúgy, mint a tartományi levéltárak közti kompetencia súrlódások és rivalizálások, sok bajnak voltak végül is forrásai. A zavart csak fokozta, hogy az országos levéltárvédelembe az 1894-ben felállított Archivrat is beleszólt, melynek hatásköre eredetileg csak az állami levéltárügy védelmére terjedt ki. Végül is a Zentralkommissiontól az Archivrat vette át a nem állami levéltárak felügyeletét és védelmét, de működése a világháború, majd az összeomlást követő közjogi káosz alatt teljesen megbénult. Az újjáépítés első éveiben 1918—1923-ig a levéltárvédelem újra az egyes tartományi levéltárakra hárult, míg végül is az 1923-ban

22 létrejött műemlékvédelmi törvény a levéltárvédelmet gyökeresen újjászervezte. A levéltárügy képviselői már régóta súlyosan érezték olyan törvényes rendelkezés hiányát, mely intézkedéseket tartalmazott volna társulati vagy családi levéltártulajdonosok ellen, akik ismételt felkérésre sem voltak hajlandók a tulajdonukban levő archíváliák gondját viselni. A magántulajdon eszmei értelmezése ilyen esetekben eddig minden állami beavatkozásnak útját állta. Az új műemlékvédelmi törvénynek egyik, az osztrák levéltárügy szempontjából alapvető rendelkezése volt, hogy ezentúl az osztrák köztársaság területén minden történeti értékű irományról — tehát a magántulajdonban lévőkről is — megállapíthatja azok közérdekű jellegét és ennek alapján érvényt szerezhet olyan védelmi intézkedéseknek, amelyek azoknak épségét és megőrzését vannak hivatva biztosítani.

23 Jelenleg 1928 óta az Archivrat utódaként mint a szö21 V. ö. Gross íd. tanulmányait, 174. 1. 22 Österr. Bundesgesetz v. 25. Sept. 1923. BGBl. No. 533. 23 „Bei Denkmalen ... die sich ... im ... Privatbesitz ... (befinden), gilt ein derartiges öffentliches Interesse erst als gegeben, wenn sein Vorhandensein vom Bundesdenkmalamte ausdrücklich festgestellt worden ist." Denkmalschutgesetz v. 25. Sept. 1923. 3. A műemlékvédelmi törvény rendelkezéseinek megszegése esetére pénz- és szabadságvesztés büntetéseket állapítottak meg. Az Archivamt jogosult — íellebezés kizárása mellett — az archíváliák lefoglalását elrendelni. V. ö. Bittner Ludwig cikkét. „Zur Neuorganisation des österr. Archivwesens." Archivstudien z. siebzigsten Geburtstage v. Woldemar Lippert. Dresden, 1931. 40,