Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: Borsod vármegye levéltára / 73–122. o.

so DR. KLEIN GÁSPÁR ságát a vármegye szolgálatában töltötte s a pestis, felkelések, nemesi vizsgálatok stb. munkáját úgy megsokszorozták, hogy teendőit nem láthatta el, figyelembe véve továbbá jelenlegi szomorú egészségi állapotát, a felmentést volt főjegyzőjének megadta és nem kifogásolta az ez éví salláríumtöbblet felvételét sem, sőt még Pestig holmijai elszállítására előfogatot rendelt, útiköltségül 100 forintot szavazott meg, a nála kínnlevő és eddig be nem szolgáltatott 40 forint bírságpénz beszolgáltatása alól felmentette, a hátralevő két hónapra pedig fizetését kiutalta.

18 A jelentés, ha mentőkörülmények vannak is, kétségkívül mulasztásról számol be és valahogy furcsa megvilágításba helyezi az 1746. évi bizottsági jelentést. Mindenesetre alkalmat szolgáltatott arra, hogy Fáy Barnabás későbbi főjegyző számítást tegyen a Bodó-féle levéltárrendezés költségeiről. Számítása szerint az 1500 forinton kívül a 11 éví 100—100 forint 1100, a 10 évi 4—4 (40) hordó bor, hordónként legalább 20 forintjával 800, az előfogat és útifelszerelés 72, a bírságpénz beszolgáltatása alóli felmentés 40, a kéthavi fizetéstöbblet 66 forint 40 krajcárt, összesen tehát útiköltség hozzászámításával, 4078 formt 40 krajcárt tesz ki. Ennyibe került, 1738. évvel bezárólag számítva a rendezés, ennyit kapott a volt főjegyző, vagy ahogy horatiusi szavakkal élve gúnyosan megjegyzi: „pro exposíta mercede praefatum Georgíum Bodó exegísse monumentum industriae".

19 Bodó bizonyságlevelet kapott munkásságáról, (csak említés van róla, szövege ismeretlen) az iratok 1734-től. a jegyzőkönyvek 1739-től való rendezésével pedig Vízeki Tallíán Andrást bízta meg a közgyűlés és munkásságát 100 körmöci arannyal jutalmazta, ezenfelül évi salláriumát 100 forinttal felemelte és a folyó évre is 100 forintot szavazott meg fáradsága jutalmazására.

20 Az alispáni székbe 1759-ben Böller Mihály került, Tallíán Andrást pedig megerősítették hivatalában s meg is maradt a főjegyzői tisztségben mindaddig, míg alispán nem lett. Munkásságát, a tapasztalatokon okulva, ellenőrizték és az általa végzett munkát közben felülvizsgáltatták, 1762. február 5-én Szathmáry Király György és Sebe Mihály bizottsági jelentésükben arról számoltak be, hogy a főjegyző az elődje által készített jegyzőkönyvi kivonatok18 Pol. Mand. Mat. I, fasc. I. 5. 18 Pol. Mand. Mat, I, fasc. I. 39. 20 25. jkv. 860.