Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: Borsod vármegye levéltára / 73–122. o.

BORSOD VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 75 másfelé terelték s a levéltár meneküléséről sem történik többé említés. Tudjuk, hogy az 1723, évi 73. t.-c. 1. §-ában arra kötelezte a megyéket, hogy, ha a közgyűlés és a bírói szék tartására s a levéltár és a börtön elhelyezésére megyeházuk még nem volna, biztos helyen építsenek. Arról is tudunk, hogy a folyó ügykezeléshez kapcsolódó 1729, évi 25. t.-c. előírta, hogy a megyei bírók és tisztviselők az öszszes bírósági iratokat az általuk hozzájuk készítendő elenchusokkal együtt tartoznak évenként eredetben a megye levéltárába beszolgáltatni, azok a tisztviselők pedig, akik hivatalukat már letették, nemcsak a bírósági, hanem minden egyébb iratot, mely a megye közügyeit érinti, kötelesek beadni. Hogy Borsod megye ezen rendelkezésnek mennyiben tett eleget, nem tudjuk, a helytartótanács azonban 1731, szeptember 1-én kiadott körrendeletével Borsod megyét is utasította, hogy amennyiben a törvény rendelkezéseinek eleget nem tett volna, a jövőben szigorúan alkalmazkodjék a törvény előírásaihoz.

5 Az első rendezési munkálat mégis csak 1736-ban indult meg. Fáy Barnabás későbbi főjegyző szavai szerint 1712—1736 között a levéltár rendezetlen akták és jegyzőkönyvek tömkelege volt, melynek nem ritkán még biztos és megfelelő őrzési helye sem volt.

6 Az 1734, évben Bük András lett az első alispán, Bodó György pedig a főjegyző, A megye, úgy látszik, csak most ébredt a levéltár értékének a tudatára, mert ,,summus thesaurus"-nak legnagyobb kincse gyanánt emlegeti, amelynek rendezetlen voltából bizonyára hátránya is lehetett. Az 1736, március 12-én tartott közgyűlésen rendezését elhatározták, a munkával pedig Bodó György főjegyzőt bízták meg, két díjazott írnokot adván melléje, honoráríumképen pedig 100 aranyat szavaztak meg a fáradsága jutalmazására.

7 Az írnokoknak munkába lépésük előtt esküt kellett tenníök. Az egyik írnok Mengikovích Pál volt, kinek úgy látszik, hogy jelentősebb szerepe volt, mert hivatali esküje meglehetősen körvonalozott, a másik írnok neve ismeretlen, de szerepe sem nagy lehetett, mert • Polit. Mand, Mat. XII. fasc. I. 11, 8 Tabularium comítatus htijus non aliud illa aetate quam chaos índigestorum actoruin et protocollum ob defectum ordinariae celebrandarum congregationum sedis non raro securo etiam et comniodo conservatorio destitutorum, Pol, Mand, Mat. I. fasc, I, 39. 7 22. jkv. 198.