Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Bendefy László: Julianus útleírásának kézirati példányai / 298–301. o.

300 VEGYES KÖZLEMÉNYEK 3. A 2. alatt megjelölt codex ismeretlen okból Rómában maradt. A János király számára készült 2 kötetes munkának ugyanis, amelynek a szóbanforgó codex a második kötete volt, csak első kötete került Parisba. Ezért a XV. században a másodikat, benne Julianus útjának leírását, újból lemásolták és Parisba vitték. így került Ríchardus jegyzőkönyvének harmadik változata a párisi Bíblíotheque Nationale-ba, ahol azt ma Mscr. XV. No 3343, jelzet alatt őrzik. 4, Ríchardus jegyzőkönyvének eleddig teljesen ismeretlen, ugyancsak a későbbi (XIV—

XV.) századokból való másolatát közléseim alapján Várady Imre találta meg a firenzei Biblioteca Riccardíana kézíratgyüjteményében. Az útleírást tartalmazó codex a „Líber censuum" másolata, címe is ugyanaz. Jelzete ,,Ríccardianus 228.". A változatok összehasonlítása útján számos szövegrész pontosan tisztázható. így pl. megállapítható, hogy a Theiner-szövegben levő „in cívitatem Bundáz", helyesen ,,in cívitatem Bundám", Az eltérésekre felhozhatjuk példaként, hogy a szaracénok bizonyos Uela (Vela) nevű tartománya a Líber censuum-ban Uela, a 965. sz, codex-ben Ueda néven szerepel. Különös, hogy a „Líber Censuum"ban az „ord. paedicatorum" megjelölés Ríchardus neve mellől hiányzik, Julianus a második útról maga számol be levélben. E levélnek ma három szövege forog közkézen és pedig: 1. A Hormayr-féle változat.

4 Ennek eredetijét ma nem ismerjük. Böhmer J. Fr. valószínűleg valamelyik németországi, vagy ausztriai levéltárban találta meg s az általa készített másolatot úgy adta át Hormayrnek közlés végett, hogy a levél őrző helyét nem nevezte meg. 2. A levél Dudik-féle változatát

5 a Pal. Lat. 443, sz. angyal vári codex tartalmazza, 3. A Fraknói-féle változatot

6 ugyancsak a vatikáni levéltár angyalvárí osztályának Vat. Lat, 4161, sz, kis codexe őrzi. Az angyalvári codexben a levelek egykorú másolatok3 Fraknói a régi jelzetet adta meg: „Armar, XV- No. 1." 4 Br. Hormayr-Hortenburg J.: Die goldene Chronik von Hohenschwangau. München, 1842. II. 67—69. 5 Id. m. 6 Egyedül ez a változat viseli az „Epistola de vita Tartarorum" címet. Lukcsics Pál a Lev. Közi, II. évf. 162—163. sz, (1924) ismertette.