Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Bánrévy György: Az iratkezelés története Budán és Pesten, 1686–1873 : második közlemény / 171–215. o.

196 DR. BÁNRÉVY GYÖRGY Az autonómia visszanyerése után Buda helyzete azr országos kormányhatóságokkal szemben megváltozott és ez a változás természetszerűleg kihatott az iratforgalomra is. 1703-ig csak egy közvetlen felsőbb hatósága volt Buda városának, a kamarai adminisztráció. Az uralkodó (királyi kancellária) és a kamara közvetlenül csak a legritkább esetben intéztek leiratot a városhoz, egyébként minden a kamarai adminisztráción keresztül történt. Ez a helyzet I. Lipót kiváltságlevelével megszűnt és bár a kamarai adminisztráció a tényleges helyzet szerint még sokáig nem engedte ki Budát az önálló, szabad fejlődést megbénító fennhatósága alól, mégis rövidesen rendszeresen megjelennek a királyi kancellária, a kamara, majd később a helytartótanács leiratai — közvetlenül Buda városa magisztrátusához címezve. Az eddigi egy helyett ezentúl több felsőbb hatósággal folytatott hivatalos levelezés megváltozott természete nem jelentett egyszersmind változást az iratok kezelésében, legfeljebb annyiból, hogy a felsőbb hatóságok leiratait és a hozzájuk intézett jelentések fogalmazványait az esetleges mellékletekkel együtt vagy már eleve a többi irattól (átíratok, kérvények stb.) elválasztva tartották, vagy levéltári megőrzésre kerülve a sor, azoktól elkülönítették. Erre nézve, sajnos, maguk az iratok sem nyújtanak felvilágosítást, mert a rájuk vezetett regesztákon kívül semmiféle egykorú irattározási jelet sem tüntetnek fel. Ezen az alapon pedig nem dönthető el, hogy mindjárt kezdetben a felsőbb hatóságok szerinti külön sorozatokat alkottak-e. Miután más alapra fektetett irattározási rendszer nyilvánvalóan nem volt, a legcélszerűbbnek az iratok provenienciája szerinti osztályozásnak kellett lennie, abból a szempontból, hogy hova osszák be a különböző felsőbb hatóságok leiratait, a jelentésekhez készült fogalmazványokat és szükség esetén hol keressék és honnan emeljék ki azokat. A Pscherer levéltárnok által 1776—77-ben felállított levéltári regiszterek mindenképen megerősítik ezt a valószínűséget. A felsőbb hatóságok és a város közötti levelezésből származó iratokhoz ugyanis Pscherer a felsőbb hatóságok szerint három mutatót készített, ami természetesen ugyanannyi iratsorozatot jelent. A magyar királyi kancelláriával, a helytartótanáccsal és a kamarával folytatott iratváltás anyaga az íratok provenienciáját tekintve egy-egy különálló sorozatot alkotott. Pscherer tehát a legvalószínűbben régi tagozódást tartott meg, amikor a felsőbb hatóságok szerint három sorozatot külön-külön állítva levéltári